Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
160 KONTOR LAJOS végrehajtásánál azonban kontroverziák keletkeztek az érsek és a káptalan között, de 1874-ben megegyezésre jutottak, amit a pápa jóváhagyott. A megegyezés szerint az első méltóság kivételével — akit a Szentszék nevez ki — nem az érsek, hanem a káptalan prezentálja a kanonokj előlieket a királynak. Ezt a jogot rite translatum privilegium-nak ismerte el a pápa. A káptalan prezentálási privilégiuma akadálytalanul érvényesült egészen 1921-ig, amikor a kongregáció — mint előbb említettük — felvetette az érvényesség kérdését. A káptalan teljes erővel harcolt jogáért, azt az előlemlített 403. és 4. kánonok alapján érvénybenlévőnek vitatta s az idézett kánonok ellenkező értelmű interpretációját kiterjesztönek minősítette, amit kizár úgy a 19., mint a 18. kánon. A káptalan egyébként a 403. kánont homályosnak deklarálta, amely magyarázatra szorul s a 18. kánon alapján törvény- magyarázatként parallel-törvényhelyekre hivatkozott, ilyenekként felhozván az 1455, a 2393. és főleg az 1471. kánont, az alábbi érvek kíséretében: Az 1455. kánon kifejezetten elismeri a prezentálás privilégiumát, semmi ok sincs tehát arra, hogy a káptalan prezentálási joga megtagadtassék, amikor azt IX.Pius pápa adományozta a világi compatronusok joga módjára. A 2393. kánon pedig kifejezetten különbséget tesz a hivatal- és javadalombetöltésnél egyrészt választási, prezentálási, illetőleg nominálási, másrészt adományozási jog (collatio) között, ami szintén a káptalan álláspontját erősíti. Végül az 1471. kánonra hivatkozott a káptalan : ez szintén kifejezetten beszél prezentálási privilégium létezéséről, amely javadalomalapítástól függetlenül is jöhet létre. A kongregáció a barlettai káptalan eme érveire azt válaszolta, hogy a felhozott érvek alapján tényleg érvényben lévőnek látszik a káptalan prezentálási joga, minthogy azonban ez a jog privilegiumjellegü (naturam privilegii induat), az a 403. kánonnal visszavontnak tekintendő. Ez a kánon ugyanis a káptalan prezentálási, illetőleg kegyúri jogát csupán azokban az esetekben «látszik megőrizni» (conservatum videtur), amikor a privilegium javadalomalapítási okmányra támaszkodik (a lege fundationis originem ducit), kizárva a jogszokás és a privilegium minden más esetét. A 403. kánonban szereplő «conferre»-kifejezés ugyanis — folytatja a kongregáció — a javadalom szabad adományozását jelenti s ez a kifejezés nemcsak minden más, a törvényben nem említett adományozót zár ki, hanem kizárja a szükségképeni adományozás (collatio necessaria) mindama eseteit is, amelyek nem alapítási okmányra (törvényre) támaszkodnak. Ez a szó, collatio, jelző nélkül a kódexben mindig collatio libera-nak veendő, mert ha a kódex a szükségképeni adományozást akarja kifejezésre juttatni, soha nem él a collatiatokba való bevezetés (introductio in possessionem). Ha mindhárom cselekményt az Egyház szabadon végzi, akkor a hivatal betöltése szabad adományozással (collatio libera) történik, ha pedig a személy kijelölése, pl. a kegyúr nomináció- jával vagy prezentációjával történik (tehát az Egyház nem intézkedhetik szabadon), akkor kánonszerű beruházásról (institutio canonica) beszélünk. Ez az utóbbi eset a szükségképeni adományozás (collatio necessaria).
