Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
144 BENDEFY LÁSZLÓ pontot kell figyelembe vennünk. Egyik az, beilleszthető-e az esemény az egyébként eddig ismeretes köztörténeti keretbe, a másik a forráskritika nézőpontja. Annyi bizonyos, hogy Hulagu és fia, Abaka, bár nem voltak keresztények, a kereszténységet mindenkor szívesen pártfogolták, mivel anyjuk keresztény nő volt és feleségeik között is több volt a jézushitű. Emellett Hulagu hálás is volt az arméniai és georgiai keresztény seregeknek, mivel segítségére voltak az Ilkán birodalom hatalmának megalapozásában. Ezért a kereszténységet különös védelmébe fogadta, elsősorban Baghdadban, az új birodalom fővárosában. Amikor pedig — Mezopotámia meghódítása után — az egyiptomi szultán elleni háborúra került a sor, összeköttetései a keresztény Nyugattal még szorosabbakká váltak. Úgy látszik, hogy az 1260 szeptember 3-i szerencsétlen kimenetelű aindzsaluti ütközet utáni hadászati és politikai fejlemények érlelték meg véglegesen Hulagunak azt az elhatározását, hogy felveszi a közvetlen kapcsolatokat a római udvarral. Lemmens is megemlékezik művében1 arról, hogy IV. Sándor pápánál megjelent egy bizonyos Johannes Orientalis, mint Hulagu követe, és az írások felmutatása nélkül szövetséget ajánlott a pápának Hulagu nevében, de ő ezt a Johannest «esetleg közönséges csalónak» tartja. (Lemmens — sajnos — nem közli forrását, de egészen biztosra veszem, hogy az ő Johannes Orientalis-a azonos a mi Johannes Ungarns-unkkal.) Az azonban tagadhatatlan, hogy a következő események mindenben alátámasztják és megerősítik azt a feltevést, hogy Johannas Ungarns római szereplése valóban hiteles történeti tény. A levélváltás és követjárás Hulagu, majd különösen annak fia, Abaka (1265—1282) és a római udvar között mind gyakoribbá lett, s végül is odavezetett, hogy Abaka írásban is felajánlotta a pápának a fegyveres szövetséget a mohamedánusok ellen. A fegyveres szövetség létrejöttében Abaka rokonságának is nem kis szerepe volt. Egyik felesége ugyanis bizánci hercegnő, keresztény asszony volt. Az 1274. évi lyoni zsinaton meg is jelentek Abaka követei, hogy a szövetség végső formaságairól közvetlenül is tanácskozhassanak. X. Gergely 1275 márciusában érdemben válaszolt is az uralkodónak, mégpedig azt, hogy valóban szó lehet a keresztény seregeknek a hadműveletekbe való beavatkozásáról, de mivel X. Gergely 1276 januáriusában meghalt, három legközelebbi utódja pedig szintén igen rövid időn belül elhúnyt, a tárgyalások fonalát csak III. Miklós vehette fel ismét 1278 áprilisában, Abakához intézett levelével. Érdekes, hogy a közben eltelt 18 esztendő alatt mennyire máskép 1 Lemmens L. OFM., Geschichtes der Franciscanermissionen. Münster in Westfalen, 1929. — 80 1.
