Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: A görögkeleti egyházjog, a katolikus egyház és az állam
zakhoz sorolja, anyagilag, erkölcsileg és jogilag támogatja, biztosítja működését, nevezetesen a görögkeleti kánonjog értelmében szervezett egyházi autonómiáját az állami törvények keretei között, védelmezi a görögkeleti egyházat és annak egyházi rendjét az illetéktelen támadás és befolyás ellenében. A magyar állam a múlt században ezen túlmenően messzemenően figyelembe vette a görögkeleti egyházhoz tartozó állampolgárainak azokat a kívánságait is, amelyek az egyházi szervezeten belül kerestek érvényesülést annak ellenére, hogy szorosan véve egyházi természetűeknek nem voltak tekinthetők. Ezzel szemben természetesen az állami jog kívánsággal is lép fel. Megkövetelheti, hogy egyik vallásfelekezet se fejtsen ki az állami rend bárminő megzavarására alkalmas, vagy az állami szuverénitás ellen irányuló tevékenységet. Megköveteli, hogy a bevett görögkeleti egyház tagjait államhűségre és a világi törvények tiszteletére nevelje. A támogatás és az állammal való szorosabb-lazább mivolta szerint az egyik egyházat bensőbb, a másikat kevésbbé meleg szálak fűzhetik az államhoz, de a magyar állam mint minimumot a világi hatalom irányában az államlazító törekvésektől távolállást kívánja meg. Mindezek garanciájára, de a görögkeleti egyház érdekében is szolgált a magyar királynak (a görögkeleti kánonok értelmében is megálló) széleskörű legfőbb felügyeleti joga. 5. Magyarországon (de bátran mondhatjuk, hogy Európa bármely más országában is) az államhatalom mindig súlyt helyezett a területén levő görög keleti egyház önállóságára s függetlenségére ; ebben sokszor, sőt legtöbbször, találkozott magának a rész görögkeleti egyházának érdekeivel is. És ez az a pont, melynek tekintetében az országcsonkítás óta nem kielégítő a helyzet. Az első világháború végéig tudvalévőén Magyarország területén először egy (karlócai metropolia), később két (karlócai patriarchátus és nagyszebeni metropolia), de mindig önálló, a hitegységtől eltekintve, a külföldi görögkeleti egyházaktól és azok szerveitől minden tekintetben független görögkeleti egyház állott fenn. Látszatra és tényleg úgy tűnik fel, mintha ez a helyzet az első világháború végével megváltozott volna és meg kellett volna tanulnunk, hogy Magyar- országon működhetik ugyan görögkeleti egyház, csak éppen mint független és önálló egyház nem. Tényleg u. i. az állam a külföldi görögkeleti egyházaktól függést tolerálta és még most is tolerálni látszik. A trianoni ú. n. békeszerződés a régebbi két görögkeleti egyház- «tartományt» túlnyomórészt elválasztotta a Szent Koronától. Ez azonban alig lehetett ok arra, hogy több mint két évtizedig rendezetlen maradjon a görögkeleti egyház magyarországi szervezete. Igaz ugyan, hogy a görögkeleti egyházhoz tartozók száma Trianon után jelentősen megcsökkent hazánkban. Ez azonban részben azzal az előnnyel is járt, hogy a nemzetiségi egyházak leválása megkönnyíthette volna nemcsak az 1868. évi IX. t.-c. 9. §-ában foglalt kívánalmak megvalósítását, A GÖRÖGKELETI EGYHÁZJOG, A KAT. EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM 133
