Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége (Folyt.)
10 HORVÁTH SÁNDOR O. P. és meglátás ez is, csakhogy az emberi élet több szervének a megnyilvánulására van itt szükség, mint az észelveknél. Ez a két tényezőtől — az értelemtől és akarattól — való függés különbözteti meg tehát egymástól e két fényt és irányító tekintélyt és éppen ezért nem lehet a hit fénye (obiectum formale) a metafizikai elemzés szempontjából más, mint csak hit, tehát az értelemet az akarat erejében megvilágosító valóság, akármint gondolkoznak is erről a logikai elemzés alapján : mint lumen quo is így működik, ha pedig a ráeszmélés révén az ismeret tárgyává (obiectum quod) lesz, másként, mint a tiszta hit erejében meg nem fogható. A metafizikai elemzés szempontjából is igaz tehát, hogy a hit ténye Isten tekintélyére támaszkodik, amely a Veritas prima leírt fényében vezeti az értelmet a kinyilatkoztatás adatainak felismerésénél. Hitünk végső benső erejét eszerint Isten tekintélyében kell keresnünk. Ez az egyedüli támasztéka és archimedesi pontja. De a már leírt közlésnek is kell tekintélyszerű végső pontjának lennie. Ez a hivő lélek ereje, a benne való lehorgonyzottságnak köszönheti, hogy földi vándorlása nem céltalan bolyongás, hanem Isten felé törtetés. Ennek a tekintélynek a szüksége könnyen belátható abból, amit a vándoregyházról a mozgás fogalmának alkalmazása alapján mondottunk. Ha Krisztus nem adott volna Péternek a tanításra vonatkozó apostoli megbízást, ha a hivő irányítását tisztán csak a benső fényre bízta volna, akkor ennek ereje elég lett volna arra, hogy a vándor hivőt egyirányban vezesse. Mivel azonban ez a megbízatás az evangélium lényeges részét alkotja, Pétert is — utódaiban — a vándoregyház erejének kell tekintenünk. De más fontolgatás alapján is világos ez. In omni genere oportet esse aliquod primum — et primum in aliquo genere est causa omnium, quae in illo genere sunt. így hangzik Szent Tamásnak az aristotelizmusból merített összegező elve. Ha igaz, hogy a hit a hallomásból, az igehirdetésből táplálkozik és hogy a Veritas prima fénye csak az ilyen anyagra hat megvilágítólag, akkor kell egy legfőbb tekintélynek lennie, amely ezt a tanítást irányítja, amelybe tehát a vándorhívő lelkisége a tanulás irányában le van horgonyozva. Ebből a szempontból mondjuk Péter tanító utódait és apostoli megbízatásukat erőforrásnak, a vándoregyház erejének.1 1 Az «extra Ecclesiam non est salus» elvének igazsága itt mutatkozik meg legmélyebb gyökereiben. A hit tényének minden megnyilvánulását személyhez szóló kinyilatkoztatásnak mondhatjuk ugyan, amint már hangsúlyoztuk, ámde ez kizárólag a már megtörtént kinyilatkoztatás keretében játszódik le, amelynek anyaga a hit tárházában foglaltatik. Ez pedig a hívőre nézve másként nem közelíthető meg, mint a tanítószerv közlése alapján. Amint a természetes ismeretanyagot csak az érzéki világ adataiból és érzékeink útján meríthetjük, úgy az üdvösség jelen rendjében a hit anyaga is csak a depositum fideiből. éspedig a tanítószerv igehirdetése alapján kerülhet lelkűnkbe és juthat a Veritas prima hatókörébe. Tekintsünk el tehát a tanítószerv
