Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége (Folyt.)
A PÁPASÁG MINT A VÁNDOREGYHÁZ VILÁGOSSÁGA ÉS ERŐSSÉGE 7 azonban a cél felé való törtetésben az apostoli küldetés gyakorlása az a legfőbb földi tényező, amely a hívőt Isten felé irányítja, theocentrikus beállítottságában megtartja és minden centrifugális hatás ellenére is ott megtartja, világos Krisztus szavaiból : confirma fratres tuos — mondta az Úr Péternek.1 Ezt a megbízatást folytatják Péter utódai.1 2 Ha tehát a tanítói hivatal erőjellegét akarjuk hangsúlyozni, akkor a tekintély, az auctoritas fogalmára kell gondolnunk. A tekintély fogalmát «Formale und objektive Heiligkeit» c. értekezésünkben fejtettük ki bővebben.3 Két dolognak az egymásból való eredési viszonyát akarjuk ezzel kifejezni. Ezek közül legalább is egyiknek értelmes lénynek kell lennie, úgyhogy ennek az elgondolása és eszméje és az abban rejlő valósító erő legyen a másik létesítő elve (principium). Az általános oksági elv következményét — effectus reflectitur in causam — visszük át az ilyen felcserélhetetlen viszony jelzésére : az eredő visszatekint és így ráutal az eredeztető tényezőre és így talán ennek a viszonylagos határozottságát akarja a magyar szó «tekintély» hangsúlyozni.4 * 6 Tekintélynek eszerint valamely értelemmel bíró lény ama viszonylagos sajátságát mondjuk, amelynél fogva egy másik (az eredő dolognak) ugyancsak viszonylagos léte és határozottsága hozzá van kötve és így bizonyos, ha nem is föltétlenül okozati, de mindenesetre sorrendbeli (tehát viszonylagos) különbséget (ami nem föltétlenül jelent elsőbbséget) biztosít neki.b A föl nem cserélhető eszmei eredeztetést jelző viszony tehát a tekintély legjellegzetesebb sajátsága. Tökéletesen két értelemmel bíró lény között valósul meg ez a viszony, amikor az intentionalis ráutalás nemcsak valóságszerűen, hanem eszmeileg is kifejeződik, az ismeret és elismerés révén tudatossá válik. Aszerint, hogy mi ennek a viszonynak az alapja, illetőleg, hogy mi és hogyan ered át az őserőből a másik viszonypárra, változik a tekintély fogalmának tartalma és értéke. Bennünket most csak az ismeret és az erkölcsi cselekvés területén föltételezendő tekintély érdekel. Az önmértékű és önértékű ismeretre és cselekvésmódra nézve nincs tekintély. Önmagát indokolja, más értéke nincs. Ezen a területen tehát az ismeret és cselekedet mértékelő és értékelő tényezőjét mondjuk tekintélynek. Az ismeret és akarás benső tényezőit (species, motio és hasonló) nem mondjuk 1 Luk. 22. 32. 2 Innen a Szent Péter és Pál vigíliájának fönséges könyörgése : nullis sinas perturbationibus concuti, quos in apostolicae fidei petra solidasti. 3 Divus Thomas 1939. 395. s köv. old. * A tekintély görög, latin és német értelmezését lásd ugyanott, 399. old. A magyar éppen az intentionális elemet és rámutatási emeli ki az említett nyelvek logikájával szemben. 6 Azért kell ezt a fogalmat ily nagy elővigyázattal meghatározni, mivel az isteni Személyek viszonyítására is, mégpedig nem átvitt, hanem sajátos értelemben alkalmazzuk.
