Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
PROHÁSZKA INTUÍCIÓJA ÉS ÁTÉLÉSE 57 Prohászka lelkében «cselekvő ismeretfölöttiségre» hangolt belső gócpontok feszültek.1 Egy-egy ilyen sor csak felvillanása az alvó tűzfolyamnak : «0 be jó ez a fölséges, szakramentális alkata a kereszténységnek ; ezek a titokzatos reális kapcsolatok, ezek az öntudatalatti folyások ; ezek a láthatatlan kiömlések s áramok, gejzír, hegyek ... erő, feszülés, szökés, «fons aquae salientis».* Ilyenkor jut az «absztrakt fogalom helyett a konkrét kép», a tartalmilag gazdag fogalomból «mélység, odaadás, közlés, jelenvalóság, intimitás, megragadó közvetlenség, szuverén fölényesség és naív természetesség» szaván szóló «megélés».1 * 3 «Mily különös, hogy a lelki látás nagy élvezetét oly nagy áron s annyi munkával kell elérnünk. Bele kell magunkat abba törnünk, mondjuk, beleszuggerálnunk. Ez a pszichikai folyamat abban áll, hogy az absztrakt fogalmak meg-megtelnek érzéssel, — hogy a fogalmi kapcsolatok, ezek az intellektuel vezetékek s drótok kigyulladnak az élet hevétől, s hogy a szavak — ez a szép kristály-üveg szerviz, Szent Ágoston szerint «vasa pulchra et electa» megtelnek tüzes borral, mondjuk hevülő lelki tartalmakkal. A fogalmakban ugyanis, éppen mert elvontak, legkevesebb az élet, s ők maguk is inkább magasan fölöttünk járó, légies formák, melyek adják ugyan a világ megértését, de az élet meleg valósága mindig konkrét lévén, az a megtapasztalásban s az érzésben vibrál.»4 * Mivel a készségek által a lélek egy bizonyos irányban érzékennyé válik, a legcsekélyebb benyomás is elég ahhoz, hogy kipattanjon belőle a meglátás fénysugara. Ekkor olyan összefüggéseket látunk meg villámszerűén, melyekhez logikai torna során csak talán vagy soha el nem juthatnánk. Az ilyen «tudatalatti gondolkodás törvényei nem azonosak a logikával, — hiszen csak a kipattanás, a megértés után tudjuk gondolati sémáink révén is igazolni».8 Hallgassuk csak, hogy a lelki életben milyen benyomások pattantják ki a meglátást : «Van neki szava hozzánk... szó, mely lélekből lélekbe hat, melyet ő intéz hozzánk. Bensőnkben szólal meg ; nem levegőrezgés hozza a gondolatot s érzést, hanem az ismeretlen mélységekből — megszólal... Néha külső érintések működnek közre : természet, szép vidék ... a világ misztériuma ; a fények, az árnyak s az éjtszaka játékai, s azokból sugallatok lesznek. Vagy a művészet, a hangok, 1 Prohászkának ez a két szava («cselekvő ismeretfölöttiség», v. ö. Élő vizek forrása) intuitíve fogja egybe a maga lelkének egész tartalmi gazdagságát, melynek jórészét magába zárja eddigi vizsgálódásunk. 3 Soi. 11. 69., 1921 jan. 26. 8 Sol. II. 169., 1923 okt. 4. 4 Élet kenyere, 311—312. 8 V. ö. Horváth S. : Intuíció, 14—15 Ik.
