Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
18 PATAKY ARNOLD det.. .» Zsid. szerzője a 27—28. versben a még egyszer (hi &7ia£) szavakra alapítja okoskodását : a változékony dolgok (az ószövetség intézményei) mint teremtmények Krisztus eljövetelével átalakulnak, hogy megmaradjon a rendíthetetlen ország, az újszövetség, melynek folytatása és befejezése az örökkévaló mennyország. A héber szövegben azonban ëri cbzaÇ helyett S*ri nr X “ÍJ áll : «Még egy kevés (idő) lesz ...» A próféta arról beszél, hogy az Úrnak messiási ígéretei mihamar meg fognak valósulni. Szent Pál tehát e prófétai helyet következményes értelemben és tipikusan magyarázza : a messiási Ígéretek teljesedése az újszövetségben megváltoztatta az ószövetségi intézményeknek egész rendjét, és megingathatatlan, örökké tartó íidvösségi rendet hozott. 12, 29. azzal ad még nagyobb nyomatékot az állhatatosságra buzdító szavaknak, hogy a szerző (idéző bevezetés nélkül, de szószerint) olvasóinak emlékezetébe idézi a Deuteronomiumban kétszer (4, 24 ; 9, 3.) is olvasható szavakat : «az Isten emésztő tűz». Mintha a szent szerző nem tudna megelégedni az állhatatosságra buzdító ószövetségi helyek idézésével : 13, 5-ben avrôç yàg eiQrjxev bevezetéssel az Úrnak Józsuéhoz intézett és Móz. V. 31, 6 ; Józs. 1, 5-ben olvasható bátorító szavait idézi : «Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled», és ezeket olvasóira alkalmazza : kerüljék a fösvénységet, elégedjenek meg azzal, amijök van, mert az Isten nem hagyja el őket. Ezért (6. V.) bízvást ismételhetik Zsolt. 118, 6. szavait : «Az Úr az én segítőm, nem félek ; Mit is tehetne nekem ember?» Az idézet megegyezik mind a maszoretikus szöveggel, mind az Alexandriai fordítással. 13, 10. az újszövetség oltáráról beszél, amelyről nem szabad enniök azoknak, akik «a sátornak szolgálnak», vagyis az ószövetségi rendhez ragaszkodó zsidóknak ; all. vers pedig a Móz. III. 16, 27-ben olvasható engesztelésnapi szertartási törvényre hivatkozik : amely állatok vérét a bűnök kiengesztelésére a főpap a szentélybe viszi, azok testét a táboron kívül égetik el. A szent szerző szimbolikusan és tipikusan értelmezi e törvényt : szimbolikusan arra magyarázza, hogy a bűnt el kell távolítani a keresztények társaságából, tipikusan pedig arra mutat reá, hogy a mi nagy Főpapunk a szent város falain kívül mutatta be áldozatát (12—13. v.), tehát a kereszténységnek is szakítania kell a zsidósággal. 13, 15. azt kívánja, hogy mi keresztények az Úr Jézus által mindenkor mutassuk be az Istennek «a dicséret áldozatát (iïvoiav aîvéaecoç), azaz gyümölcsét ajkunknak, mely az ő nevét magasztalja».âvaia aîvéaecoç az ószövetségi áldozati törvénynek a szava és megfelel a héber min raj kifejezésnek (Móz. III. 7, 12.) ; «az ajkak gyümölcse» (xaçnôç %e,Û£(ûrv)
