Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége
IRODALOM — LITERATUR BULLETIN 91 fegyelmezett teológushoz illik. Ha azután végül elolvassuk a befejező összefoglalást, akkor sem találunk abban olyasvalami eredeti mozzanatot, amely haladást jelentene az előzményekkel szemben. Haec est fides Patrum . .. mondhatjuk ; legfeljebb több értékes vonás hiányzik abból. Csak egyre mutatunk itt rá. Hogyan maradhatott ki egy keresztény misztikából az Istennel való egyesülés leghatékonyabb eszköze, az Eucharisztia? Hiszen külön hangsúlyozza a szerző, hogy Maximus a szentségi megszentelődés útján iparkodik feljutni Istenhez, de azután csak a keresztségi istenfiúságról van szó. Még ha Maximus nem volt is pap, ha nem is áldozott gyakorta, de olvasnia kellett pl. Aranyszájú Szent János fölséges gondolatait az Oltáriszentségrői. Alkalmasint nem is ebben volt a hiba, mert hiszen a szerző maga is idéz olyan tanulmányt, amely Maximus erre vonatkozó tanításával foglalkozik.1 Miért nem illesztette bele ezeket a nyilatkozatokat is a rendszerbe? Ez méginkább kidomborította volna Maximus misztikájának keresztény jellegét az újplato- nikus remir.Iseenciákkai szemben. Különben éppen az irodalom összeállítása is mutatja, ami egyébként a szakmabeli olvasó előtt a mű sok helyén nyilvánvalóvá lesz, hogy a szerző mennyire otthonos a Logos és Pneuma kutatás egész területén. A szakmunkák felsorolása szinte hiánytalannak mondható és messze túllépi e tanulmány kereteit. Éppen ez a körülmény engedi remélnünk, hogy még számos jeles dogmatörténeti munkát fogunk a szerzi tői olvashatni. Hogy pedig a most dúló háború kellős közepén ilyen elvont tárgyú és szigorúan tudományosan öncélú munkák láthatnak napvilágot Németországban, világos bizonyítéka annak, hogy még a fegyverek zaja sem tudja a német katolikus tudományt elnémítani. Artner Edgárt. Pius Clprotti: De prole legi ima vei illegi Ima in lure canonico vigen i. Roma, 1939. Különlenyomat az Apollinaris-ból. A gyermek törvényessége kérdésében mind több különbség mutatkozik a kánonjog és a világi törvényhozások között, ép ezért hézagpótló kórunk egyik legtermékenyebb kánonjogászának, Ciprotti Rota-ügyvédnek a munkája, amely ezt a kérdést exponálja. Ciprotti mindenekelőtt az Egyház és az állam illetékességét igyekszik tisztázni ebben a kérdésben s a következőket állapítja meg : * a) Természetjogi alapon törvényes a gyermek, ha érvényes házasságból, tehát törvényesen férjezett anyától származik. b) Az érvényes és a vélt házasságból származott gyermek törvényessége a házasság elválaszthatatlan következménye, e tekintetben tehát az isteni és kánonjognak kell uralkodnia s nem a polgári törvénynek (can. 1016). Ugyanezt keli mondani az utólagos házasság útján történő törvényesítés esetén. Vitatható azonban, hogy a házasság gyökeres orvoslása esetén (sanatio in radice) az állam köteles-e visszaható erővel elismerni a törvényesftést? c) Ha a gyermek nem törvényes s utólagos házasság útján sem törvé1 Lampen W. ; De Euchristie-leer van S. Maximus Confessor (Studia Catholica 1926, 373.)
