Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége
64 P. TAKÁCS INCE telte a tatár követségnek főemberét két társával együtt. Ez alkalomból a pápa külön ruhába öltöztette őket : Dominus papa vestes fieri fecit coccinas, seu quisquiliatas, secundum morem tamen Latinorum.1 A magyar ferencesek misszióskodása annál értékesebb mozzanat, mert bizony 1241 után minden magyar ember iszonyattal gondolhatott a tatárok mindent letaroló pusztítására. De őket a lelkek iránti térítési vágy hevítette. Rubruk Vilmos Karakorumban, a nagy kán székvárosában találkozott magyar kispapokkal is, akiket a tatárok hurcoltak magukkal. Sőt találkozott egy magyarországi kunnal is, aki őt latinul üdvözölte : Salvete domini, és elmondotta Rubruknak, hogy a magyar ferencesek tanították meg erre. Ugyancsak Karakorumban sok keresztény magyart is talált.1 2 Mindez azt világítja meg előttünk, hogy a magyar ferencesek könnyen megtalálhatták Tatárországban az érintkezési felületet annak népével. Minél nyugatabbra, Krim félszigetre közeledtek, annál több keresztényt találhattak, akik a misszionárius kezében a többieknek kovászává váltak. Missziós eredmények a XIII. században. Már a XIII. század megcsillogtatja a Vicaria Aquilonaris krimi custodiájában a szépen fejlődő keresztény katolikus életnek eredményeit. Amit a magyar provinciális föltételez, hogy a provincia Hungáriáéból sokan a krimi tatár missziókra szánták magukat, ugyanúgy más rendtartományokból is elég számosán verődtek össze ferences rendtagok, hogy a custodia Gazariae-ben feltámasszák a hitből élő katolikus egyéneket. Kaffából, Krim-félsziget akkori fővárosából 1287 április 10-én a már említett Fr. László ír egy másik rendtársának, Laurentiusnak, akit elküldöttek a többi misszionáriusok a rendi generálishoz, akkor Matthaeus ab Aquasparta-hoz (1287—89), hogy jelentést tegyen a tatárországi állapotokról. Eme levél szerint viszonylagosan elég tűrhető helyzetben élnek a keresztények. Tulabuga és Nogai tatár fejdelmek követe elment Krim félszigetének Sulkat nevű városába. Fogadására az összes keresztények kivonultak. Elsősorban a latin keresztények, majd a többi más ritusú keresztényeknek is a «végtelen* sokasága körmenetileg kísérte őt, míg a szerzetesek a litániát énekelték. Mivel előzőleg a mohamedánok incselkedése folytán a keresztények tornyaiból a harangokat el kellett távolítani, mostani közbenjárásukkal oda tudtak hatni, hogy ez a követ egy helyett hármat helyeztetett vissza. Szó van a levélben Jaylak császár1 Wadding : Annales Minorum ad ann. 1274, 449. (Quaracchi-kiadás, 1931, IV. k.) 2 Sinica Franciscana P. Anastasius van den Wyngaert O. F. M. kiadásában, Quaracchi, 1929, I. 217, 280—81.
