Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 379 szenteli tel. Ellenzői ezt az ügyet is Róma elé vitték s onnan 1927-ben az a válasz érkezett, hogy a püspök semmi olyant nem tett, ami az Egyház törvényeivel vagy a Szentszék dekrétumaival ellenkeznék. Hasonlóképpen járt el Stanislau püspöke, aki 1920 óta nem szentelt fel nős klerikust. A kárpátaljai ruténok kérdését a szentistváni állameszme bátor meg- vallásával tárgyalja a szerző. A 14. századtól kezdve Galiciából beszivárgó rutének papjai eleinte a galíciai püspökök joghatósága alatt maradtak, majd amikor visszatértek Rómához, Vicarius Apostolicust s 1774-ben Munkácson püspökséget kaptak, amely az egri érsek és az esztergomi hercegprímás joghatósága alá került. A caelibatus kérdésében itt nem kellett a galíciai rendelkezésekhez hasonlóan intézkedni, minthogy az Esztergommal való kapcsolat magától meghozta a kedvező fejlődést. Nagy port vert fel a caelibatus kérdése Amerikában. Az elszaporodott rutén kivándorlók lelki vezetése céljából 1885-ben megjelent az Egyesült Államokban az első rutén pap. A latin püspök, mint Ordinarius loci, nyomban tiltakozott az ellen, hogy családos pap pasztorálja a ruténeket, mire Róma elrendelte, hogy Amerikában csakis nőtlen papok működhetnek. Minthogy időközben az orosz keleti egyház Amerikában szervezeteket létesített, ami a ruténeket megbontotta, Róma 1907-ben rutén püspököt nevezett ki, de ez a latin Ordinarius loci mellett csupán mint Vicarius ritualis működött. Az orosz pravoszlávok erre agitációt kezdtek, hogy «el akarják latinosítani az amerikai ruténeket», mire Róma 1916-ban két Administratori nevezett ki, egyiket a magyarországi, másikat a galíciai származású ruténok élére. A háború után ennek megfelelően két rutén egyházmegye alakult. A békességet azonban ez sem hozta meg, ugyanis a munkácsi egyházmegyéből kinevezett pittsburgi püspök ellen az eperjesi egyházmegyei papok lázadozni kezdtek, sőt a caelibatus miatt a pravoszlávok felé orientálódtak, mire Róma excommunikálta őket. A mozgató erő tehát itt is a caelibatus volt. A történeti adatok ismertetése után a szerző alapos jogászi okfejtéssel vizsgálja azt a kérdést, hogy érvényes-e a keleti egyházban a felszentelés után kötött házasság. Ennek során nem kerüli meg azt a megoldatlan kontro- verziát, hogy a felszentelt pap házasságkötése miért impedimentum dirimens: ex lege ecclesiastica vagy ex voto ordinibus maioribus adnexo ? Szerzőnk az előbbi véleményt vallja, de hozzáfűzi, hogy a két felfogás között szerinte lényeges különbség nincsen, minthogy az utóbbi nézet is az egyházi törvényre támaszkodik. Kontor Lajos. Carl Holböck: Die Bination. Roma, Officium Libri Catholici, 1941. 132 1. A kódex promulgációja óta az egyházfegyelem a binatio tekintetében jelentősen megenyhült, tehát egyenesen szükség volt ennek a kérdésnek kimerítő megtárgyalására. Igen jól elvégezte ezt a feladatot Holböck, a római Rota ügyvédje. Holböck főleg jogtörténeti szempontból vizsgálja a kérdést, de nemcsak a régi korok idevágó jogszabályait rendszerezi, hanem azok fejlődését is nyomon kíséri egészen a kódexig, sőt azon túl is ismerteti az idevágó döntéseket és indultumokat.
