Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Artner Edgár: Az ősegyház mariológiája
AZ ŐSEGYHÁZ MARIOLÓGIÁJA 35 ellen túlságos okoskodásával,1 hanem az imént megismert «velatio vir- ginis»-szel egy időben Rómában munkálkodó Hippolytusra. Ez a kiváló tudós, aki jórészt az egyházi hagyománynak (mindenesetre túlzó) védelmezésében annyira ment, hogy nem bízva az akkori pápában, Callixtusban, egy időre külön utakra tévedt, a Boldogságos Szűzről mindig igen nagy kegyelettel szólott. Az Antikrisztusról írva hitvallást tesz, miközben ezeket mondja : «Éppenazért az Istennek az Igéje, testetlen lévén, magára öltötte szent testét a szent Szűztől, mint a férj köntösét, megszőve azt önmagának a kereszt kínpadján»... Noétus ellen írt sorai közt olvassuk ezeket : «Higgyük tehát, boldog testvéreim, az apostolok áthagyományozása szerint, hogy az Isten-Ige a mennyekből leszállóit a szent Szűz Máriába, hogy megtestesülvén belőle, és emberi lelket is felvévén, értelmeset mint mondom, teljesen azzá lévén, ami az ember» . . ,2 Aki ezeket olvassa, az nem fogja merésznek tartani azokat a következtetéseket, amelyeket a fentebb bemutatott Mária-képek egy- egy részletéből levontunk. Ha ugyanis egyfelől a tanulmányunk elején felsorolt őskeresztény kori idézethez mintegy illusztráció gyanánt szolgált főleg az első priscillai Mária-ábrázolás, másfelől az ugyanott talált második képcsoport Mária-képének jelentőségét igen alkalmasan felismertették az annak keletkezésével egykorú Tertullianus és főleg római Szent Hippolytus idézett sorai. így járul hozzá egymás adatainak megvilágításához és megszilárdításához a szenthagyomány két közös forrásvirginem constat fuisse... de azután Hebion kétkedése úgylátszik reá is átragadt, mert Gábor főangyal szavait : Benedicta tu inter mulieres (Lk. 1, 28.) már Így magyarázza : Sciebat et angelus mulierem etiam virginem dici, amit azután egészen ferdén úgy értelmez, hogy mindenesetre virgo volt akkor, azaz a házasság előtt. Végül a De carne Christi fentebb idézett szép c. 17. után a c. 23-ban mindent lerontott. — V. ö. még Adv. Praxeam c. 2. — De monogamia c. 8. 1 Jellemző, hogy az a Tertullianus, aki akkor korlátlan hitelt adott a montanista Priscilla és Maximilla-féle prófétanőknek s megnyilatkozásaikat kész volt természetfölötti revelációknak elfogadni, épp akkor kezdte Isten Anyjának «malaszttal teljes» voltát minél szőkébb mondvacsinált korlátok közé szorítani. 2 De Antichr. c. 4. : èveôvaaro tíjv áytav aágxa ix rfjç âytaç nag&êvov ... Contra Noét. c. 17. : őrt @eàç Aôyoç àn’ ovgavwv xarf/À&ev eiç rr/v áytav naQ&Évov Maçiav ïva oagxœ&eiç è£ avrfjç. Még ugyané fejezetben kétszer megismétli a Szűztől való születés említését. Ugyanígy a Philosophumena 10. 33-ban stb. Hogy ő is használta volna a theotokos kifejezést, miként Rahner H. S. J. állította : Hippolyt von Rom als Zeuge für den Ausdruck űeorôxoç. (Zeitschrift für kath. Theol. 1935, 73—1936, 577.), azt Dölger után (Antike und Christentum V. 152. és Recherches de science religieuse 1936, 204.) többen kétségbevonták. — Lásd még Garçon J.: La mariologie de Saint Irénée, Lyon, 1932.— Jouassard G.: «Le premier-né de la Vierge» chez saint Irénée et saint Hippolyte (Revue des sciences religieuses 1932, 509. — 1933, 25.). — Botz R. O. S. B.: Die Jungfrauschaft Mariens im Neuen Testament und in der nachapostolischen Zeit, Bottrop i. W. 1935. 3*
