Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
A KARMELITA MISZTIKUS ISKOLA 367 tanulmányozza a tudományos világ bevonásával (nagynevű katolikus orvosok és teológusok működnek közre cikkeinek megírásában). A jelenkor írói között különösen említésre méltó P. Gabriel a S. M. Magdalena belga kármelita, a Rend római teológiai fakultásán a misztika tanára. 25 esztendeje állandó olvasmánya és tanulmányainak tárgya Szent Terézia és Szent János művei és a kármelita misztikus írók munkái. Az ő kutatásai alapján sikerült a kármelita iskola történetét vázolni. 1936-ban egész tanfolyamot tartott róla. A helyszínen felvett jegyzeteken kívül, maga ezen előadások szövege és a Dictionaire de la Spiritualité chrétienne VII. füzetében col. 171—209. megjelent azonos tartalmú cikk Carmes címszó alatt ugyanattól a szerzőtől, szolgáltatott fonalat és forrást e cikkhez. P. Gábrielnek a tereziánus iskola lelkiségéről tartott konferenciái meg is jelentek a Vita Christiana olasz misztikái folyóirat (Firenze) kiadásában : Mistica Teresiana 1934, S. Teresa maestra di vita spirituale 1935, S. Giovanni dottore dell’amore 1937 és La con- templazione acquisita 1938. Megemlítjük még az Indole psicologica della teológia spirituale c. tanulmányát. A milánói Szent Szív-egyetem folyóiratában Rivista di filosofia neoscolastica 1940 januárban jelent meg és különnyomatban is. Itt Keresztes Szent Jánossal kapcsolatban kimutatja, hogy a lelkiélet teológiájában, vagyis az aszkétika és misztikában nemcsak a revelált tanoknak van helye, mint erre Stolz Anzelm római anzelmiánumi tanár új könyve, Theologie der Mystik (Regensburg, Pustet, 1936) törekszik, hanem számba kell vennie a pszichológia eredményeit is, mert az a misztikának természetes területe, akár a morálisnak a tract, de actibus humanis s azt veszi a revelált tanok fénye alá. Végül mit szóljunk lisieuxi Kis Szent Teréz bájos alakjáról, ki a múlt század végén jelent meg Kármel ölén? Helytelen volna őt csak a Kármelen hagyományos lelkiség tanújaként feltüntetni. A lelkigyermekség tana, melyet a Szentlélek vezetésével egyenest az evangéliumból merített, őmaga átélt, példájával és önéletrajzával elterjesztett, valóban lelki újjászületést hozott létre. Ennek eredetiségét senki sem tagadhatja. De épúgy senki nem tagadhatja, hogy Kis Teréz tereziánus és szentjánosi nyomokon halad. Lelkiségében a szeretet predomináló szerpe és az áldozat totalitása, amint rózsaszirmokkal födi be a feszületet, az nála családi örökség, melyet a kármelita nevelés és Keresztes Szent János műveinek olvasása fejlesztettek ki benne. Önéletrajzában sokszor idézi Szent Jánost, ki nemcsak ifjúságát bűvölte el, hanem élete alkonyán is őrá gondol szívesen. Mindez azt bizonyítja, hogy a lelkigyermekség tana könnyen kapcsolódik a tereziánus iskola lelkiségéhez és tanaihoz s azt meg- ifjítja, új köntösbe öltöztetve. Amit pl. Keresztes Szent János a rendkívüliségekről való lemondást illetőleg tanít, azt Kis Teréz bájos tanítása és életpéldája a gyermeki egyszerűségben és a hétköznapi, kis dolgok megszentelésében valósítja meg. így Szent János és Kis Teréz úgy viszonylanak egymáshoz, mint a mester és tanítvány és mint az elmélet s annak egy bájos formában megvalósuló gyakorlata. Akit tehát visszarettentene a szentjánosi következetes önmegtagadás, megkedvelheti kisterézkés csomagolásban.
