Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez

A kongregációk gyakorlatában kialakult történetileg, de logikailag is egyedül lehetséges ellentét nem más, mint a rendes házassági köteléki per a rövidített, sommás házassági köteléki perrel és nem pedig a rendes házassági köteléki per a közigazgatási eljárással szemben.1

Erre utalhat az 1552. c. 2. § l°-nek a contentiosus bírói hatáskört megállapító rendelkezése is, szemben a büntető bíróival és egyben a nem bírói eljárással. Eszerint pedig a természetes személy jogainak érvényesítése vagy jogi tényeinek megállapítása a jogvitató per körébe tartozik. A factum iuridicum az embereknek jogokat és kötelezettségeket megalapító cselekvőségeiben áll. A rendkívüli házassági köteléki per tárgyát ama jogi tény megállapításában látják, hogy a felek érvényes házasságot kötöttek-e.

Ennek az érvnek az a sebezhető pontja, hogy felhozható olyan eljárásra is, amely pedig kétségtelenül közigazgatási eljárás. Akkor pedig értéke már is elveszett vagy legalább is alábbszállott abban a vitában, amelybe éppen azért vonták be, hogy egy eljárás nem közigazgatási jellegét bizonyítsa. Nehezen lehet ugyanis egy és ugyanazon érvvel a bírói és a közigazgatási jelleget bizonyítani. Gondoljunk csak, hogy a házassági eljárás körében maradjunk nem a C.I. C., hanem a Commissio Pontificia ad Codicis canones authentice interpretandos által meghonosított ama kétségtelenül közigazgatási eljárásra, amely a csupán polgári házasságot kötő felek szabad állapotának megállapítására a püspök (általános helynök), sőt a plébános tagadhatatlanul közigazgatási tevékenységét mozgósítja.1 2 Utóvégre itt is olyan jogi tényről lehet szó, amely az 1552 c. idézett rendelkezése szerint bírói hatáskörbe tartoznék. Ezzel szemben csak azt lehetne felhozni, de ez aztán tisztán tételesjogilag meg is oldja a kérdést, hogy itt a CP. az 1552. c. idézett szabálya alól kifejezetten kivételt állapít meg.

A «praetermissis sollemnitatibus hucusque recensitis» csak annyit jelenthet, hogy a C. 1. C. eljárásjogában előbb (az 1990. c. előtt) szabályozott rendes per (processus sollemnis) egyes rendelkezései maradhatnak figyelmen kívül. Sokkal könnyebb helyzetben volnánk persze, ha a C.I. C. közelebbről megjelölné a most zárójelbe foglalt kifejezés közelebbi tartalmát. Ennek mellőzése a közigazgatási eljárás tanának csiráit ültette el. Ha a C.I. C. közelebbről kifejtette volna, mi marad meg a rendes per normáiból és mi hagyható el, aligha lett volna szükség arra, hogy e hiányt a tudomány körülményes, de végeredményben meg- támadhatatlan vizsgálódása pótolja.

De a rendkívüli házassági köteléki perről szóló fejezet felirata (De casibus exceptis a regulis hucusque traditis) értelme sem lehet más, minthogy a perjog előbb tárgyalt normái közül kiveszi a felsorolt esete1 Részletekre 1. Triebs, 212—213 és Johnson, 21—34.

2 1919 október 16-i döntés. AAS. XI, 479. Bruno, 163—164.

SZÉLJEGYZETEK A RENDKÍVÜLI HÁZASSÁGI KÖTELÉKI PERHEZ 359