Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent János apokalipszisának ószövetségi vonatkozásai
322 PATAKY ARNOLD várost hatalmas fal védi, melynek minden oldalán három-három kapu van ; ezek Izrael törzseinek a nevét viselik (21, 12—13 ; v. ö. Ez. 48, 31—34.). A szent város kapui fölött angyalok őrködnek (12. v.) : v. ö. Íz. 62, 6. A 14. verssel kapcsolatban, mely szerint a szent város falának tizenkét alapkövén a Bárány tizenkét apostolának a neve van, ezek a helyek az ó- és az újszövetségnek belső kapcsolatát mutatják. A szent város alakja a babiloni gúla-alakú épületekre («ziggurat») emlékeztet. — A város falainak megmérése (21, 15.) az Ezekiel-féle látomásban gyakori mérésekre emlékeztet (Ez. 40, 3. 5. 48; 41, 1. skk. stb. ; v. ö. egy szersmind Zak. 2, 1—5.). Az apokaliptikus város területe négyszög, melynek minden oldala egyenlő (21, 16.); hasonlót mond az új Jeruzsálem városáról az Ez. 48, 16—17-ben olvasható szimbolikus leírás. A város falainak alapjai és kapui drágakövekből állnak (21, 19—21.) ; v. ö. íz. 54, 11—12. A mennyei Jeruzsálem nagy dicsőségét és lakóinak nagy boldogságát az Apokalipszis a következő szavakkal írja le : 23És a városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy neki világítsanak, mert az Istennek dicsősége világította meg azt, és szövétneke a Bárány. 2iÉs a nemzetek annak világosságában járnak, és a föld királyai dicsőségüket és tiszteletüket abba viszik.1 23 És kapui nem záratnak be egész nap, mert nem leszen ott éjtszaka.2 26És odaviszik a nemzetek dicsőségét és tiszteletét. 21Nem lép be oda semmi megfertőzött vagy undokságot és hazugságot cselekvő,1 2 3 * hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány élet- könyvébú). E részletnek egyes kifejezéseiben reáismerünk Izaiás könyvének egyes apokaliptikus helyeire (főleg 52, 1 ; 60, 1—13. 19—21-re), melyek a megújhodott Jeruzsálemre váró dicsőséget és boldogságot festik. Majd így folytatja az Apokalipszis a szent város csodáinak a leírását (22. fej.) : 1És megmutatta nekem az élet vizének folyóját,* mely ragyogó volt, mint a kristály ; az Istennek és a Báránynak királyi székéből eredt. 2Utcájának közepén és a folyónak mindkét partján az élet fája5 6 van, mely tizenkét gyümölcsöt terem, minden egyes hónapban meghozván a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására (szolgálnak).6 3És semmi átok sem leszen többé, hanem Istennek és a Báránynak királyi széke leszen benne, és az ő szolgái szolgálnak neki. *És látni fogják az ő arcát,'7 és homlokukon lesz az ő neve. 5És éjtszaka nem leszen többé, és nem szorulnak szövétnek fényére, sem napfényre, 1 V. ö. Zsolt. 72 (71), 10. 11 ; íz. 49, 23 ; 60, 3. 5—7 ; (2, 2—3 ; Mik. 4, 1-2.) 2 V. ö. íz. 60, 11. 5 V. ö. íz. 35, 8; 52, 1. * V. ö. Ez. 47, 1—12; Zsolt. 46 (45), 4. (Móz. I. 2, 10.) 6 V. ö. Móz. I. 2, 9 ; 3, 22. (L. egyszersmind et. Hén. 25, 6.) 6 V. ö. Ez. 47, 7. 12. ’V. ö. Zsolt. 17 (16), 15; 42 (41), 13.
