Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent János apokalipszisának ószövetségi vonatkozásai
követték őt fehér lovakon, fehér tiszta gyolcsba öltözve. 15És szájából kétélű kard jő ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket; és ő fogja azokat kormányozni vasvesszővel,1 és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának borsajtóját,2 16És ruhájára és ágyékára írva vagyon a név : Királyok Királya és uralkodók Ura !3» — Az ószövetségi prófétai helyekre emlékeztető kifejezéseket dőlt betűvel jeleztük. A vadállat szövetségeseinek, a megölt ellenséges királyok és hadseregek holttestének felfalására az ég madarait az angyal olyan szavakkal hívja össze (19, 17—18.), amelyeket Ez. 39, 4. 17—20. használ, amikor Góg és Mágog elesettjeiről beszél : «17És láttam egy angyalt állni a napban, és nagy szóval kiáltott, mondván minden madárnak, mely az ég zenitjén repül : Jöjjetek, gyűljetek egybe az Istennek nagy lakomájára, 18hogy királyok húsát egyétek, és vezérek húsát, és erősek húsát, és lovak húsát és azokét, akik rajtuk ülnek, és valamennyi szabad embernek és szolgának és kicsinynek és nagynak a húsát !» A kifejezések a két szentiratban hasonlók, de szorosan vett idézetről ezen a helyen sincsen szó. 4. — A pogány Róma megbüntetésével Krisztus egyházára nyugalmasabb időszak virrad fel. Ez a nyugalom azonban nem tartós : az istenellenes hatalmak még nem adják fel a harcot... A pogány Róma elbukása után is megmaradnak még az Isten ügye ellen küzdő anyagi és szellemi hatalmak, melyeknek a két vadállat csak előképe volt, és mindenekfelett a világ végéig fennmarad az Isten országa főellenségének, a gonosz léleknek a hatalma. Ezek az ellenséges erők a világtörténelem egész menetén keresztül ádáz dühhel támadnak az Isten országa ellen, és támadásuk a világ vége előtt addig sohasem látott arányokat ölt. De amikor a jó ügy már-már veszve látszik, akkor következik be az egyház összes ellenségeinek végleges bukása és az Isten országának végleges megdicsőülése. — Mindezeket a jövendöléseket a 20, 1-től 22, 5-ig terjedő részlet adja elő. 20, 1—6. Krisztusnak és szentjeinek ezer éves4 földi országlását (az egyház nyugalmasabb korszakát) írja le, mely a pogány Róma bukása után valósul meg. A 2. vers szerint egy angyal megkötözi a sátánt; v. ö. íz. 24, 22-t, ahol az Úr egy földalatti verembe börtönözi be a vele szemben ellenséges királyokat. — A 4—6. vers (Jézus vértanúinak és többi híveinek feltámasztása) nagyon távolról Ez. 37, 1—14-re, a mezőn szétszórt csontok megelevenítésére emlékeztet. Ezután következik a sátán végső nagy támadása az Isten országa, az egyház ellen. 20, 8. az Isten országa ellen vívott végső harc leírásában 1 2 3 4 1 Zsolt. 2, 9. 2 íz. 63, 3. 3 Csel. 25, 26-ban Festus júdeai procurator II. Heródes Agrippa király előtt, Szent Pál jelenlétében, a római császárt (Nérót !) ő xvqioç-nak nevezi ! 4 V. ö. Zsolt. 105 (104), 8. SZENT JÁNOS APOKALIPSZISÁNAK ÓSZÖVETSÉGI VONATKOZÁSAI 319
