Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent János apokalipszisának ószövetségi vonatkozásai
316 PATAKY ARNOLD 1—5. V. A Rómát jelképező parázna asszony királyi díszben a 13. fejezetben leírt skárlátvörös vadállaton ül a pusztában sok víz fölött (v. ö. íz. 21, 1 ; Jer. 51, 13.). Az asszonnyal paráználkodtak a föld királyai (2. v.) : hasonlót mond Ninivéről Náh. 3, 4. Az asszony mindenféle undoksággal (bálványozással és erkölcstelenséggel) teli arany serleget tart kezében (4. v.) : Jer. 51, 7. szerint maga Babilon volt aranyserleg az Úr kezében, mely az egész földet megrészegítette. A vadállat telve van a káromlás neveivel (a császárokat istenítő nevekkel), és hét feje meg tíz szarva van. A vadállatnak tíz szarva Dán. 7, 7. 24-ből kölcsönzött vonás. Az angyal magyarázata (7—18. v.) az első keresztény század római történelmével ismerteti meg az olvasót,1 bár maga a magyarázat is apokaliptikus jellegű és igen homályos. Mindez azonban nem tartozik tárgyunkhoz. — A vadállaton ülő asszony neve, Babilon (5. v.), szintén az ószövetségi próféták gondolatát és kifejezését ismétli meg, akik Babilonban a választott nép legnagyobb ellenségét látták.1 2 A 14. vers az igaz Istent urak Urának és királyok Királyának mondja ; v. ö. Móz. V. 10, 17 ; Dán. 2, 47 ; Zsolt. 136 (135), 3. A 15. versben a vizek népeknek és nemzeteknek a szimbólumai, mint íz. 8, 7-ben (Asszíria) vagy Jer. 47, 2-ben (Babilónia). Azok a kifejezések, amelyekkel Szent János a parázna asszony elpusztítását leírja (16. v.) Ez. 23, 29-re és Óz. 2, 3-ra emlékeztetnek, ahol a próféták a Jeruzsálemre, illetve Izrael országára váró isteni büntetést jövendölik meg. A 18. fejezet részletesebben foglalkozik Babilon (Róma) bukásával. Ezt egy angyal Jer. 51, 8. 37 ; 50, 39 ;-íz. 21, 9 ; 13,21.22; 14,23; 34, 11—15; Bár. 4, 35. egyes kifejezéseivel írja le: «Elesett, elesett a nagy Babilon és ördögök lakóhelyévé lett és minden tisztátalan szellem tanyájává, és minden tisztátalan és gyűlöletes madár tanyájává» (2. v.). Izaias könyvének egyik apokaliptikus részlete (34, 11—15.) Edomról jövendöli meg, hogy «pelikán és sündisznó veszi birtokába, bagoly és holló tanyázik majd rajta, ... sakáloknak lesz nyugvóhelye, struccmadarak legelője ; ... ártó szellemek találkoznak majd ott szörnyetegekkel, szőrös lények kiáltanak egymásnak ; az éjtszaka réme ott pihen meg és talál nyugvóhelyet magának. Ott lesz verme a sündisznónak... keselyűk gyűlnek össze ottan, egyik a másik után». Hasonlót mond Júda országáról Jer. 9, 11. és Babilonról Jer. 50, 39.3 Égi szózat felszólítja az Úr Jézus híveit : «Menjetek ki onnan (a pusztulásra szánt szellemi Babilonból), én népem, hogy részesei ne legyetek az ő gonoszságának és ne legyen részetek az ő csapásaiban»4 (4. v.). 1 V. ö. a sas-látomást és annak magyarázatát Ezdr. IV. 11—12-ben. 2 V. ö. szír. Báruk-apok. 67, 7 ; Szib. V. 143. 159. 3 A kifejezésekre nézve v. ö. et. Hénok 18. 19. 21. stb. 4 V. ö. Kor. II. 6, 17., de ott erkölcsi értelemben használja Szent Pál ezeket a szavakat. — V. ö. egyszersmind szír Báruk-apok. 2, 1.
