Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Pataky Arnold: Szent János apokalipszisának ószövetségi vonatkozásai

vadállat) jellemző vonásait egyesíti magában. A gonosz világ imádja a sárkányt és a vadállatot : «Ki hasonló a vadállathoz?. ..» (4. v.) Mint ellentétes párhuzamot v. ö. Móz. II. 15, 11. és több zsoltárhely (35 [34], 10 ; 40 [39], 6 ; 71 [70], 19 ; 89 [88], 9. stb.) szavait, melyek szerint «ki hasonló az Istenhez'?» A vadállatnak a «nagy dolgokat és káromlásokat beszélő szája» (5. v.) Dán. 7, 8. 11. 25-ből kölcsönzött vonás. A vadállat az Isten szentjei ellen ádáz harcot folytat, mint Dániel könyvének negyedik vadállata (Dán. 7, 21.).

13, 10. Jeremiás próféta szavaival (Jer. 15, 2.) inti türelemre és buzdítja a vértanuságra az üldözött keresztényeket : «Aki fogságra (van szánva), fogságra megyen : aki karddal öl, annak karddal kell megöletnie».

Az első vadállat nevét az Apokalipszis szerzője a zsidó gematrija szellemében a tökéletlenség és gonoszság legmagasabb fokát jelentő hat- százhatvanhatos számmal (7—1 megháromszorozva) fejezi ki (18. v.). —■

A 14. fejezet már előkészíti az egyházellenes hatalmak büntetését és bukását.

A Bárány és követői:, a szüzek, a Sión hegyén állnak (1. v.), mely középpontja a messiási országnak, mint Jó. 3, 5. (Vulg. 2,32.); 4, (Vulg. 3,) 21 ; Ám. 1, 2-ben.1 A Bárányt követő száznegyvennégyezer szűz énekét Szent János úgy hallja, mint «sok vizek zúgását (2. v.).1 2 Ez a kifejezés Ezekiel kerubviziójában is előfordul (1, 24; 43, 2.), de ott a kerubok szárnyainak a csattogása okozza a nagy zúgást. — A szüzek szájában «nem találtatott hazugság» (5. v.) ; ugyanezt mondja Izaiás az Úrnak ártatlanul szenvedő Szolgájáról (íz. 53, 9; v. ö. Pét. I. 2, 22.) és Szofoniás Izraelnek megtért maradékáról (3, 13.). V. ö. Zsolt. 32 (31), 2 ; Mai. 2, 6.

A bűnös Babilon (az egyházüldöző pogány Róma)3 bukását az angyal Jer. 51, 7—8-ból vett szavakkal jövendöli meg a világnak (14, 8.) : «Elesett, elesett a nagy Babilon, mely paráznasága indulatának a borával itatta mind a nemzeteket !» Az angyal a prófétai múlt idejét használja, oly biztosan látja már előre a bűnös várost megsemmisítő isteni ítéletet. E jövendöléssel v. ö. egyszersmind Jer. 50, 2 ; íz. 21, 9-t. — Ugyancsak Jer. 25, 15. (v. ö. Zsolt. 75 [74], 9.) szavaival mondja ki az isteni büntetést mindazokra, akik a vadállat jelét homlokukra vagy kezükre felvették (v. ö. 13, 16—17.) : ezek inni fognak az Isten haragjának a borából, mely színborral van vegyítve (9—10. v.).

A 14—20. vers a jámborokra és a gonoszokra váró isteni ítéletet szemlélteti az aratás és a szőlősajtó szimbólumával. Az Emberfia az ég felhőin jő (v. ö. Dán. 7, 13. kifejezéseit, szintén messiási szövegben),

1 V. ö. egyszersmind Ezdr. IV. 13, 35.

4 V. ö. Ezdr. IV. 6, 17.

3 Rómát Babilonnak nevezi Szibill. V. 143. 159. is.

SZENT JÁNOS APOKALIPSZISÁNAK ÓSZÖVETSÉGI VONATKOZÁSAI 313