Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Artner Edgár: Az ősegyház mariológiája
28 ARTNER EDGAR Az ülő öreg jobbjával a kép túlsó oldala felé mutat, ahol a másik képcsoport egy fehér ruhába öltözött és le nem fátyolozott nőt ülve ábrázol, kis gyermekkel a karján. Ez utóbbi az egyetlen nehézségekkel nem küszködő értelmezés szerint Szűz Máriát ábrázolja. Vizsgáljuk meg elsősorban, hogy miként állunk e két emlék korának meghatározásával. Itt az első szilárd kiindulópont a lelőhely korának kérdése és azon belül annak a régiónak időbeli viszonya az egésznek korához, amelyben a kérdéses képek vannak. A lelőhelyet illetőleg bátran eltekinthetünk a Priscilla-katakomba korának kutatásától, mert ha Velatio virginis Mária-képpel a Priscilla katakombából. igaz is egyrészről, hogy újabb kritikusok nem tartják elfogadhatónak teljes mértékben a De Rossi-féle régészek iskolai hagyományává lett felfogást, mintha e katakomba Szent Péter római működésének idejére nyúlnék vissza, de másrészről az is bizonyos, hogy még a legkimondot- tabb hyperkritika szerint is a legrégibb katakombák közé tartozik s a legfontosabb.1 Styger a katakomba korát illetőleg eléggé tartózkodó ; általában II. és III. századinak tartja. Ami azután azt a régiót illeti, amelyben két Mária-képünk van, azaz azt a régi elhagyott arenariumot, amelyet a 11. századi hívek temetővé alakítottak át és amely Styger felosztása szerint a katakomba harmadik részét képezi, általában a Priscilla-katakomba eredetével egykorúnak ítélik.1 2 Minthogy pedig az első 1 Érdekes, hogy épp ez utóbbi szavak egyformán megtalálhatók Marucchi- nál, aki pedig a legkonzervatívabb archaeologusokhoz tartozik, és Stygernél is, akinek túlzó racionalizmusa közismert. Idézett munkájában a Lucina-krypta, Kallixtus- és Domitilla-katakomba után a negyedik helyen tárgyalja. 2 Styger idézett művén kívül lásd : L’origine del cimitero di Priscilla sulla Via Salaria (Collectanea theol. pubi, a Soc. Theol. Pólón. 1931., 5.),
