Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Horváth Sándor: A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége
302 HORVÁTH SÁNDOR O. P. közvetítő eszközök, amelyek a Veritas prima erejében közvetlen Isten eszméivel kapcsolják össze a hivő elmét, tehát egészen más tárggyal, mint aminőt a formuláktól közvetített ismereti kép (species impressa) magában véve visszatükröz. Mert csak az ismereti képek magukban véve csak teremtett vagy teremtett vonatkozású tartalmak közvetítői lennének. A hit tárgya pedig nem a természetes, hanem a természetfölötti tartalom : vagy Isten önmagában, vagy pedig olyan műveiben, amelyek a természet erőire vissza nem vezethetők. Ha tehát megmaradnának az ismeretképek legközelebbi visszatükröző erejénél, anthropomorfizmusba esnénk és Istenről méltatlanul úgy gondolkoznánk, mint teremtményeiről.1 Ezt akadályozza meg a Veritas prima, amely a teremtett tanítói 1 Ezért mondjuk,hogy a tulajdonképeni, tiszta hit tényének nincs species impressája, az értelmet megtermékenyítő ismeretképek pedig oiyanféle szerepet töltenek be a hit létrejötténél, mint az érzéki ismeret képei (phantasmata) a természetes értelmi ismeretnél. Ezeket a cselekvő értelem világítja meg és az észelvek segítségével, amelyeket Szent Tamás instrumenta intellectus agentis-nek nevez, az értelem élét nem ezekre, hanem az általános érték valóságtartalmára és ontológiai igazságára tereli. Hasonló szerepet játszik a hivő lelkében megvalósult Veritas príma is, amely amint említettük, a kinyilatkoztató Isten szerve, a hivő léleknek az örök Igazságra, mint tárgyra való irányításában. Amit Isten a természetes rendben az észelvekkel intéz el, azt végzi el a természetfölötti ismeretmódnál a Veritas prima : mindkettő egy, az ismeretanyagtól (phantasmata — formulae creatae, humanae) különböző, fölötte álló tárgyra irányít. Csakhogy a természetes rendben az értelem megtermékenyíthető és föltétlenül meg is termékenyítendő arányos ismeretképekkel, a természetfölötti ismeretmódnál azonban ilyen nem lehetséges, mivel Istent önmagában teremtett kép nem tükrözheti vissza. (V. ö. I. 12.) Ezért kell a hit tényénél a species impressát, mint egyenesen közvetítő ismereteszközt kizárni. De mivel másrészt az emberi értelem ilyen eszköz nélkül nem működhetik, a tanítóhivatal szavai és formulái közvetítik azokat a species impressá- kat, amelyek alapján a Veritas prima Istennek önmagában való ontológiai igazságát tárja a hivő lélek elé és épúgy nem engedi, hogy megmaradjon a közvetlen tükörkép előtt, mint a cselekvő értelem megakadályozza, hogy az értelem megmaradjon az érzéki képek valóságánál. De amint a természetes rendben értelmünk nem működhetik, nisi per conversionem ad phantasmata, anélkül, hogy ezek ábrázoló ereje lenne ránézve a döntő, úgy a hit sem működik, nisi convertendo ad phantasmata per magisterium causata. Ha tehát a testben élő lélek ismeretmódja nem szabadítható is meg az alsóbbrangú ismereteszközöktől, azért értékében mégsem ezektől, hanem szellemi, általános tartalmától függ. Minél inkább emelkedik tehát elménk az érzéki képek adatai fölé, annál értékesebb és megdönthetetlenebb tudományos igazságok birtokába jut. Ezért illeti meg a metafizikát a prima philosophia elnevezés, mivel ott az anyaghoz, a részleges valósághoz való kötöttség teljesen megszűnik, bár az ismeretkísérő érzéki képek segítségétől itt sem mentesülhet. Ugyanazt kell mondanunk a hivő lélekről is : hite annál tisztább, istenhódolata annál lelkiebb (oportet in spiritu et veritate adorare), minél inkább eltűnik a közvetítő ismeretképek befolyása és vele együtt az anthropomorfizmus veszedelme. Ezt a természet föld emelést és deanthropizálást a Veritas prima nem mint a kinyilatkoztatás tárgyát föltáró és az értelem megnyugvását (assensus) eszközlő tényező, hanem mint a Szentlélek sugallata végzi el a különféle ajándékok révén,
