Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
A zsidók, a megkeresztelt zsidók és utódaik egyházjogi helyzete a történelem folyatnánk Browe külön foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mennyiben volt akadály a zsidó származás a lovagrendekbe és a szerzetesrendekbe való felvételnél.1 2 Adataink túlnyomó része Spanyolországból való, ami érthető, hiszen itt éleződött ki legjobban az ária-zsidó ellentét, minthogy azonban a spanyol partikuláris rendelkezések nagy részét Rómába küldték jóváhagyásra, ezeknek a rendelkezéseknek általános hatását is megismerhetjük Browe tanulmányaiból. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezeknek a rendelkezéseknek nagy része — éppen Spanyolország különleges helyzetére való tekintettel — nemcsak a zsidók, hanem a mohamedánok ellen is irányult, ami azt valószínűsíti, hogy annak idején ezeket a rendelkezéseket lényegileg nem faji, hanem valláskülönbségi alapon hozták meg. Browe idevágó adatait az alábbiakban csoportosítjuk : A középkorban a rendek nem tettek különbséget régi és új keresztények között, még a lovagrendek sem. A 15. és 16. században sok zsidószármazású lépett a lovagrendekbe s lett ilyenformán lovaggá. A felvételnél nemcsak Spanyolországban, hanem másutt sem néztek a származásra. Az első korlátozást a johanniták rendelték el, de ez a korlátozás nem vallási jellegű volt, hanem azt mondották ki, hogy csakis nemesi származásúak lehetnek lovagok (1262). Ez a rendelkezés sem jutott mindenütt érvényre, így a német nagy- priorátus területén a középkor folyamán sok polgári származású egyén lett a lovagrend tagja, sőt abban magas tisztségeket is ért el. A nemesi származás kikötése különben sem tette lehetetlenné a megkeresztelt zsidók felvételét, így pl. a 12. században Nápolyban a megkeresztelt zsidók felvehették nemesi keresztszüleik nevét, Spanyolországban meg a fejedelmek vették fel a megkeresztelt zsidókat már a keresztelkedés alkalmával a nemesi rendbe. így ebben a korban a fajtisztaság és a nemesi vér nem jelentette ugyanazt. Augs- burgi forrás szerint a pápa is lovaggá ütött 1515-ben egy megkeresztelt zsidót. Ezeknek a lovagoknak az utódai természetesen szintén a nemességhez tartoztak, őskeresztény családokba házasodtak s fordítva: az őskeresztények sokan vettek feleséget a gazdag és tekintélyes zsidószármazású nemesek családjaiból, úgyhogy ezekbe a családokba zsidó vér került. Az is előfordult, hogy a zsidószármazású lovag visszaesett a zsidó hitbe. Mindezeknek a jelenségeknek természetesen megvolt a maguk visszahatása s a 15—16. századfordulótól kezdve a legtöbb lovagrend kezdte kizárni a zsidószármazásúakat. Az első ilyen lovagrend a spanyol Alcantara volt, amely megtiltotta és érvénytelennek minősítette a zsidószármazásúak felvételét. Ezt a határozatot IV. Sixtus 1483-ban jóvá is hagyta. Ezzel azután megkezdődött a felvételt kérők végnélküli igazoltatása. Browe megemliti, 1 Az előző részt 1. Theologia, 1942 (IX.). 75. skk. 1. 2 Archiv für Kath. Kirchenrecht, 1941. II. 266 KONTOR LAJOS
