Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Artner Edgár: Hitehagyó Julianus világ- és történetszemlélete
234 ARTNER EDGÁR is. Nemcsak haját és körmeit engedi szabadon növekedni, hanem a sok írástól már feketék az ujjai. Az oroszlánhoz, az állatok királyához hasonlóan ó'neki is bozontos a keble. Mindeme utalások mutatják, hogy tudomása volt az Antiochiában közszájon forgó gúnyolódásokról. Míg ellenben fennkölt szellemű uralkodók mindig elnézéssel voltak, sőt legtöbbször jól mulattak az efajta népi élcelődéseken, ő kicsinyesen haragudott miattuk. Különösen bántotta, amikor az antiochiaiak nyíltan kifejezték, hogy visszakívánják X-nek és K-nak (azaz Krisztusnak és Constantinusnak) boldog korát. Emiatt való méltatlankodásában elég szerencsétlenül uticai Catonak négyszáz évvel azelőtt történt antiochiai esetét idézte fel.1 Ezzel azonban époly kevéssé sikerült az antiochiaiakat felfogásuk megváltoztatására rávennie, mintha valaki pl. captatio benevolentiae-ként a rátótiak előtt állítólagos ostobaságaikat sorolná fel. Csak még nagyobb ellenségeivé tette őket s végül neki is szinte menekülnie kellett közülük. Egyes «jóakaratúak»-nak ama tanácsára, hogy adja át magát az élet élvezeteinek és elhagyva a filozófusok szokásait, igyekezzék külső fellépésében világias modorral nagyobb méltóságot feltüntetni, a kánya meséjével felelt. Vele is könnyen megeshetnék valami hasonló. A mesebeli kánya ugyanis a nyerítést akarta utánozni, de miközben a saját hangját elvesztette, a lóét mégsem tudta elsajátítani. Végezetül különös érdeklődésünkre tarthat számot Julianusnak az az irata, amelyben a hellén papság számára mintegy szabályzatot állított össze.1 2 Az első feladat, amelyet a papoknak gyakorolniok kell : az emberszeretet. Kíméletesen és csakis javítási célból szabad büntetéseket alkalmazniok, miként tanítók teszik a gyermekekkel. Azután bőkezűségre buzdítja őket, mert ez még nem tett senkit szegénnyé, miként saját tapasztalatára hivatkozhatik : az istenek mindig bőségesen megjutalmazták. Bár az okos ésszel ellenkezni látszik, mégis ajánlatos még az ellenségnek is ruhát és élelmet nyújtani ! A gondoskodásnak még a fegyencekre is ki kell terjednie. Szemükre veti azután a helléneknek, hogy Zeust a vendégjog védőjének tisztelik ugyan, de maguk rosszabbak e tekintetben a szittyáknál.3 Az istenek tisztelete szerinte a papságra is áthárul, azért ezek tisztelet dolgában még az állam tisztviselőit is megelőzik. Ha azonban méltatlanul viselkednek, meg kell őket fosztani tisztségüktől. Mint Pontifex Maximus ő is köteles a papokkal együtt jó példát adni az istenek jámbor tiszteletében s ezért szóban és tettben tiszta élet1 Mikor Cato a város közelébe érkezett s a lakosság nagy részét a papság és a hatóságok vezetésével ünnepi díszben az út mentén találta, már kísérőire kezdett neheztelni, amiért akarata ellenére értesítették a városbelieket érkezéséről. Az ünnepség vezetője azonban köszöntés helyett azt kérdezte tőle, mikor érkezik már meg Demetrius, az akkor nagyon hatalmas Pompeius kegyelt szabadosa. Mert annak fogadására vonult ki a város, az előkelő rómait pedig kutyába sem vették. Cato erre mélyen megbotránkozva hagyta el Antiochiát. 2 Az irat elején és végén hiányos. Előadásunkban máshol foglalkoztunk vele, de e rövid ismertetést alkalmasnak véljük ezzel befejezni. 3 A keresztény eszményeket ily mértékben magáévá tevő Julianus a továbbiakban mégis (vagy talán éppen azért?) vitába száll a keresztényekkel és védi velük szemben álláspontját. Itt szól a jeruzsálemi templom felépítésének sikertelenségbe fúlt tervéről.
