Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Artner Edgár: Hitehagyó Julianus világ- és történetszemlélete
közül.1 Ilyen ismert hívének, Salustiusnak ajánlott beszéde (himnusza) Helios királyhoz, amelyet azzal a megállapítással kezdett, hogy e tárgy bizonyára a föld minden szellemmel és értelemmel megáldott teremtményét érdekli, de legelső sorban saját magát, aki Helios király szolgája. Már gyermekkora óra erős vágyakozást érzett a nap sugarai iránt és még sokszor éjjel is, minden mástól elvonatkozva, teljes figyelmét az égbolt szépségeire fordította. Azért már akkor csillagjósnak tartották, holott ilyen tárgyú könyv még kezében sem volt s az egészből nem értett semmit. Az égi fény, amely mindenfelől körülvette, elmélkedésre késztette, úgyhogy magától rájött a hold ellentétes mozgására. Nagyra értékelte azok szerencséjét, akik Istentől szent és prófétai magból szőtt testet kaptak, hogy a bölcseség kincseit feltárhassák, de nem vetette meg azért azt az előkelő származást sem, amelyre Helios király őt méltatta, hiszen ez jogosította fel a világuralomra. A napkirály minden ember közös atyja ; azért mondja Aristoteles a természetről irt munkájában : «Ember és Nap nemzik az embert». Azonban a Nap nemcsak saját maga hint lelkeket a földre, hanem más istenektől származottakkal is megteszi azt : mindegyik életmódjával árulja el azután rendeltetését. Bár legszebb az olyan eset, ha valakinek elődei harmadíziglen szolgálták az istenséget, de nem lehet rosszalni az olyat sem, aki felismervén azt az istent, akinek természeténél fogva szolgája, egyedül vagy kevesedmagával tér rá annak szolgálatára.2 Azért kell igyekeznie az évenkint ismétlődő Helios- ünnepeket minél fényesebben megdicsőíteni, bár nem tagadható, hogy nehéz az igazi istenség nagyságát a látható Nap méretei alapján elképzelni. Talán lehetetlen is azt még csak megközelítően is kifejezni. Hiszen Istent annak igazi méltósága szerint dicsérni eleve lehetetlen, de mégsem szabad elmaradni abban legalább a kellő mértékre leszállított igények szerint. Segítségül hívja tehát ehhez a beszédben járatos Hermest és a múzsákat vezető Apollónt. Dicsőíteni fogja azért Helios istent lényege és eredete szerint, azután sokrétű ereje szerint, amelyek hatásai láthatók vagy láthatatlanok ; majd aszerint hogyan osztja szét javait az összes világokra. Remélhetőleg eme dicséretek, amelyeket az istenségnek felajánl, nem tévesztik majd el egészen a helyes hangnemet. Az isteni és minden ízében szép világ, amelyet a menny legfelső íveitől a föld legkülső végéig az istenség változhatatlan gondviselése tart össze, teremtetlenül fennáll öröktől fogva, és mindenkorra fenn is fog állani örökké anélkül, hogy másvalaki vigyázna rá, mint az «ötödik test», amely1 E cikk egy rövid részlet az újplatonizmusról szóló előadássorozatból : a Julianusról készült fejezet befejező részlete. Nem lehet tehát benne szó a császár minden írásművéről, nevezetesen leveleiről és beszédeiről, mert hiszen legnagyobbrészt azok alapján ismertette az előadó a megelőzőkben Julianus élettörténetét és szellemének fejlődését. 8 E szavakkal fejezte ki, hogy szülei nem követték azt a vallást, amelyhez ő visszatért. HITEHAGYÓ JULIANUS VILÁG- ÉS TÖRTÉNETSZEMLÉLETE 223
