Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent János apokalipszisának ószövetségi vonatkozásai
214 PATAKY ARNOLD A hatodik pecsét megnyitására nagy földrengés támad ; a nap feketévé lesz, mint a szőrzsák, a hold vérszínűre változik, a csillagok lehullanak a földre, az ég visszahúzódik mint az összegöngyölt könyv, és minden hegy meg sziget kimozdul a helyéből (6, 12—14.). Ezek az apokaliptikus közhelyek általában nagy természeti csapásokat jövendölnek meg íz. 13, 10 ; 34, 4 ; 50, 3 ; Ez. 32, 7. 8 ; Jó. 3, 3. 4. (Vulg. 2, 30. 31.) ; Náh. 1,5; Ágg. 2, 6. (Vulg. 2, 7.) kifejezéseivel. A föld lakóira zúduló általános rémületet Szent János Íz. 2, 10. 19. 21 ; Óz. 10, 8. szavaival írja le : a föld királyai, a fejedelmek, a hadvezérek, a gazdagok, az erősek, a szolgák és a szabad emberek a hegyek barlangjaiba és kősziklái közé rejtőznek és azt kiáltják a hegyeknek és a kőszikláknak : «Essetek reánk és rejtsetek el minket a trónon Ülőnek a színe elől és a Bárány haragja elől ! Mert elérkezett az ő haragjuknak nagy napja ; és ki képes megállni?» (15—17. v.) Az Isten haragjának nagy napját gyakran említik az ószövetség prófétái : Íz. 63, 4 ; Jó. 2, 11 ; 3, 4. (Vulg. 2, 31.) ; Ám. 5, 18—20 ; Szof. 1, 14. 15. 18 ; 2, 3. stb. V. ö. Róm. 2, 5 ; Júd. 6. Az Úr előtt megállni kifejezéssel v. ö. Zsolt. 36 (35), 13 ; Náh. 1,6; Mai. 3, 2. hasonló kifejezését. A hetedik pecsét megnyitása előtt négy angyal a föld négy végén feltartóztatja a földnek négy szelét (visszatartja az isteni büntetések megvalósulását), míg meg nem jelöltetnek az Isten választottal Izraelnek tizenkét törzséből (7, 1.). A négy angyalnak parancsot adó angyal kelet felől jő. Érdekes megjegyezni, hogy Ez. 43, 2-ben az Úr szintén kelet felől vonul be újra a jeruzsálemi templomba, és íz. 41, 2. is kiemeli, hogy az Úr a választott népet megszabadító Cirust kelet felől (Perzsiából) támasztotta. A föld négy végének a megemlítése az egész föld helyett szintén gyakran megtalálható az apokaliptikához közelálló prófétáknál (Ez. 7, 2 ; 37, 9 ; Dán. 7, 2 ; Zak. 6, 5.). 7, 3—8-ban egy angyal Izrael tizenkét törzséből az Istennek 12.000—12.000 szolgáját jelöli meg: az Izrael népéből a kereszténységre kiválasztottakat. A 3. vers azonban azt mutatja, hogy az angyalok nemcsak Izrael választottait, hanem általában «az Isten szolgáit» (tovç ôovAovç rov &eov), tehát az Istennek valamennyi szolgáját megjelölik. Ezt bizonyítja 7,9—17. is, ahol az Isten trónja előtt nagy sereg vonul el (a 14. v. görög szövege szerint) «minden nemzetből és néptörzsből és népből és nyelvből» (9. v.). V. ö. 14, 1 ; 20, 4. A megjelölés jelenete a Jeruzsálem elfoglalása alkalmával megszabaduló igazaknak a megjelölését juttatja eszünkbe Ezekiel szimbolikus leírásában (9, 4. 6.), mielőtt az isteni büntető ítélet beállna. V. ö. íz. 44, 5-t is, ahol az ember a kezére írja azt a jelet, amely megmutatja : «Én az Úré vagyok». Bizolelkei azt kérdezik : «Meddig kell még a kamarákban maradnunk?» Erre Jeremiel arkangyal így válaszol nekik : «Míg teljes nem lesz a hozzátok hasonlók száma». V. ö. még a szír Báruk apokalipszis 30, 2-t is.
