Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent János apokalipszisának ószövetségi vonatkozásai
212 PATAKY ARNOLD papi családjaira (Krön. F. 25, 1—6. 9—31.). — A villámlás és mennydörgés az ószövetségi theophaniáknak rendes kísérő jelensége (Móz. II. 19, 16 ; Ez. 1, 13 ; Dán. 7, 9. 10 ; Zsolt. 18 (17), 14. 15. stb.). A hét fáklya bizonyos analógiát mutat az ószövetségi szentély hétágú mécstartójával (Móz. II. 25, 37 ; v. ö. Zak. 4, 2.). Végül megvan az analogia a lepecsételt könyv és egyes ószövetségi prófétai helyek között is. íz. 29, 11-ben a próféta egy hasonlatban említ valamely lepecsételt könyvet, de a megegyezés az Apokalipszissal csak a kifejezésre szorítkozik ; mindkét szentíró más-más tárgyról beszél. Ezekiel próféta egy összegöngyölített könyvnek a megevésére kap parancsot az Úrtól (2, 9—3, 3.), hogy megismerje az Isten büntető ítéleteit, amelyeket e könyv tartalmaz. Ez a gondolat már jóval közelebb áll Szent János gondolatához. (V. ö. Jel. 10, 9.) Dániel két ízben is (8, 26; 12, 4. 9.) parancsot kap egy angyaltól, hogy lepecsételje azt a könyvet, amelybe az Istentől neki megmutatott látomásokat leírta. Valószínű, hogy az Apokalipszis szerzője a nagy égi látomás leírása alkalmával ezekre a prófétai helyekre is gondolt. Amikor 5, 5. az Isten trónja mellett álló megölt, de diadalmasan feltámadt Bárányt, aki egyedül képes kinyitni a lezárt könyvet, «a Júda házából való oroszlánnak» és «Dávid sarjadékának» nevezi, az Apokalipszis szerzője ismét több ószövetségi gondolatot olvaszt össze. íz. 53, 7. a Messiást megölésre vitt szelíd báránynak mondja. (Jeremiás próféta 11, 19-ben önmagát nevezi ellenségei dühének kiszolgáltatott szelíd báránynak.) A «Júda házából való oroszlán» hasonlata Móz. I. 49, 9-ből való, «Dávid (Jessze) sarjadékának» pedig íz. 11,1. 10. mondja a Messiást. Zak. 3, 8 ; 6, 12-ben a Messiás neve szintén nH2;(«sarjadék»). — A Báránynak hét szeme (6. v.) Zak. 3, 9 ; 4, 10-et juttatja eszünkbe ; mindkét prófétai helyen a hét szem valószínűleg az Úrnak mindentudását és mindenre kiterjedő gondviselését jelenti, úgy mint a Jelenések könyvében is. A Báránynak hét szarva (6. v.) az ő végtelen hatalmának teljességét fejezi ki, mint ahogy az ószövetség számtalan helyén (Kir. I. 2, 1 ; Dán. 7, 7. sk. ; 8, 3—12 ; Zak. 1, 18—21. stb.) a szarv szintén az erőnek és a hatalomnak a szimbóluma. Az 5. fejezet további versei (8—14.) fölséges mennyei liturgiát írnak le, melynek egyes vonásait a szent szerző részint az ószövetségi templomi szertartásból, részint a saját korának egyházi énekeiből állította össze. A citara (8. v.) az ószövetségi templomi zenének ismeretes hangszere volt : Zsolt. 147 (146), 7 ; 150, 3. stb. A jó illatszerek (u. o.) az ószövetségi istentiszteletben nagy szerepet játszottak (Móz. II. 30, 22—38; 37, 29; v. ö. Ez. 8, 11 ; Zsolt. 141 (140), 2. stb.). Amikor a Bárány átveszi a lepecsételt könyvet, az égi seregek új éneket zengenek (9. v.). Az ószövetségi szent szerzők is «új énekről» beszélnek nagy események alkalmával (Zsolt. 33 [32], 3; 40 [39], 4; 144 [143], 19), főleg amikor a babiloni fogságból való megszabadulás emlékéről van szó
