Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
AZ UTOLSÓ ÉVTIZED ÓKERESZTÉNY RÉGÉSZETI KUTATÁSAI 173 legjelentősebbnek tekinthető a «hét alvó szent» szentélyének feltárására lefolytatott ásatás volt, amely régebben kezdődött ugyan, de teljes feldolgozásra csak 1937-ben jutott az osztrák régészek munkásságának segítségével.1 Ennek a feltárásnak különös jelentősége, hogy egy olyan keresztény legendának történeti alapját mutatta ki, amelyet a racionalisták már az indiai Mahabharatából voltak hajlandók eredeztetni.2 A Mariologia tekintetében is fontos e hajdan oly jelentős város. Vallástörténetileg az elhíre- sült Artemis-szentély, a hagiografiai hagyományban a Boldogságos Szűz sírja, az egyháztörténelemben pedig az ott tartott zsinatok miatt.3 — Az ókeresztény építészet és festészet történetében szinte új fejezetet nyitottak meg a kappadóciai sziklatemplomok.4 Kisázsia belsejében a mai török főváros, Ankara, régen Galatia központja és nevezetes keresztény egyház volt : Ancyra. Mohamedán épületei csakúgy keresztény alapokon emelkednek, mint pl. Smyrna mecsetje.5 Egyre gazdagszik új leletekkel a kisázsiai ókeresztény 1 Kirsch : Efeso. II cimitero dei SS. Sette dormienti e la basilica di S. Giovanni Apostolo (Riv. di arch, crist. 1927, 347.). — U. a. : Anz. f. chr. Arch. (Rom. Quart. 1928, 124.). — Keil Jos. : Vorläufiger Bericht über die Ausgrabungen in Ephesos (Jahresberichte des Österr. Arch. Inst. 1928.). Reisch Emil ugyanarról (U. o. 1930, 273.). — Schede Martin : Arch. Anzeiger (Jahrb. des Österr. Arch. Inst. 1930, 432.). - Forschungen in Ephesos (Österr. Arch. Inst. Bd. IV. Heft 2. : Das Cömeterium der Sieben Schläfer, Baden bei Wien 1937.). — Kirsch : Anz. f. chr. Arch. (Rőm. Quart. 1937, 361.). 2 Igy Lévy M. J. az Annuaire de Einst, de Philol. et d’Hist. Orientale. Tom. II. Mélanges Bidez, Bruxelles 1934. évfolyamában. 3 Az előbbieken kívül Niessen J. : Ephesus, die letzte Wohnstätte der hl. J. Maria, Münster 1931. — Forschungen in Ephesos Bd. IV. Heft. 1. : Die Marienkirche in Ephesos (Österr. Arch. Inst., Augsburg 1932.). - Ceroni Eng. : Grande Artemide degli Efesini ! Il tumulto degli Efesini contro S. Paolo alla luce delle recenti scoperte archeologiche (La Scuola Cattolica 1932,121.,203.). A. d’Ales: Le tombeau delasainteVierge(Revuedel’Orientchrétien 1933,376.) 4 Jerphanion : La chronologie des peinturs de Cappadoce (Echos d’Orient 1931, 5.). - U. a. : Une nouvelle province de l’art byzantin: Les églises rupestres de Cappadoce, Paris 1932. 1935. Tom. I. 1. et 2. partie. - Planches, 3. Album, u. o. 1934. — Texte, Tom. IL 1. partie, u. o. 1936. — U. a. cikke a Toquai Kilissé-i festményekről : Orientalia Christiana periodica 1936, 191. — Weigand E. : Zur Datierung der kappadokischen Höhlenmalereien (Byzantinische Zeitschrift 1936, 337.). — Jerphanion : Les caractéristiques et les attributs des saints dans la peinture cappadocienne (Analecta Boliandiana 1937, 1.). — U. a. : Sur une question de méthode à propos de la datation des peintures cappadociennes (Orientalia Christiana 1937, 141.). — U. a. : La voix des monuments-ben is ; főleg Toquai Kilissé képciklusairól. - Lásd még Elderkin G. W. : A Christian stele from Cappadocia (Americ. Journ. of Arch. 1937, 97.). — Hadzidakis M. : A propos d’une nouvelle manière de dater les peintures de Cappadoce (Byzantion 1939, 95.). 5 Schede Martin i. m. az ankarai S. Clemens templomról. — Astori M. : Il Martyrium di Teodoro d’Ancira (Didaskaleion 1931, 53.). — Michel Karl : Die altchristliche Kirchenanlage von Gülbaghdsche bei Smyrna (Forschungen zur Kirchengeschichte und zur christlichen Kunst, Leipzig 1931, 180.).
