Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
158 REZEK S. ROMÁN 6. Ami a Szentlélek ajándékainak élvezése a lelki életben, azt nevezhetjük a mindennapi ismeretek világában átélésnek. Prohászka intuíciójával foglalkozva igazában már átéléséről is világos képet kaphattunk, mert intuíció és átélés szorosan összetartoznak. Az átélés az a folyamat, mellyel a felfogott igazságot egész emberi valónkba beolvasztjuk. Prohászka mindenekfölött ezt sürgeti : a gondolkodás, az ismeret váljék élettényezőnkké, alakuljon «lelki énünkké» ; hogy valódi élettényező lehessen : «Mi nem mondani, énekelni akarunk csak, hogy sanctus... Dominus, hanem mi látjuk, hozzáemelkedünk. Mi neki tetszeni akarunk, mert ez azt jelenti, hogy jók, szépek akarunk lenni. Erre a valószerűségre, erre az ontológikus alapra kell állni, ha nem akarjuk, hogy emberszerü beszéd, retorika és udvarszerűség váljék a dicséretből. Isteni az, ami végtelen. Bennünk isteni az, ami több-valóság. Ez az alapja, s ezt azután személyes viszonnyá kell változtatni dicséretben, vagyis örömteljes pacsirta-fölemelkedésben — érezvén a valóságot, hatalmát, s erejét s örülvén a fölött, hogy az ott mily nagy, s hogy húz minket... minden érzésünkben, a tisztelet- s szeretetben is a nagy valóságot érezni, azon örülni, s azzal kapcsolódni. így elvész az ima, imádás, dicséret ceremoniássága, s megcsendül benne a nagy valóságok emberszava. Emberi — természetesen más nem lehet ; de nagy, szükségszerű korrektúrával, mely kiküszöböli az «ars ventosa»-t, a «pacta litterarum et syllabarum»-ot, vagyis a szóbeszédet, az üres pózt s gesztust. Embernek kell lennem, de az emberiből ki kell emelkednem, mikor Isten felé megyek. Magammal viszem szókincsemet és hódoló tiszteletemet és kottáimat, térdeimet és karjaimat, ezek nélkül Istennel szemben sem lehetek ; de toto coelo más lesz a tartalom l»1 «Ex fide vivit — kinek a hit fényei nagy valóságok : nem fogalmak, hanem megtestesülések. Bennünk testesülnek meg a nagy igék : kedélyünkben, érzéseinkben, akarásunkban, jellemünkben, egyéniségünkben. Csak a megtestesülések élnek. Megtestesülés nélkül a fogalmak holtak — árnyszerüek —, gyöngék.»2 Az átélés által az igazság meghódítja lelki életünk összes, főleg érzelmi tényezőit, ezáltal nyugvó energiákat hoz létre s így lehetővé teszi az intuíciót. Két lényeges eleme : 1. az új ismeretet cselekvő idomítással a régebbieknek világába illesztjük: ez a tanulás, elmélkedés; 2. az érzelem és az akarat átgyúrása az új tartalmakhoz.3 «In vita contemplativa non solum est delectatio ratione ipsius contemplationis, sed etiam ratione ipsius divini amoris» — mondja *Sol. II. 136—137., 1923 jún. 31. 2 Sol. II. 152., 1903 júl. 17. 3 Részletesen 1. Horváth S. : Intuíció és átélés 22. sköv. lk.
