Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése

PROHÁSZKA INTUÍCIÓJA ÉS ÁTÉLÉSE.1

5. Szent Tamás szerint az «aliquando aliquibus» járó intuíció megvan a költői, művészi, bölcseleti, misztikus inspirációkban. Itt már tapogatózunk, mindjobban titkos homályban járunk. De ha nem is látjuk világosan az okokat, forrásokat, mégis «ne féljünk a poezistől — mondja Prohászka — ; ez nem képzelet, ez intuíció. Ez megfelel : szeretetből áradtak a világok, s szeretet az öntudatlan, a belefektetett energiájuk, az isteni bélyeg és jelleg. Ah, be sajnálom a filozófiát, ha fogalmai skatulyáiból ki nem érzi az illatot, a bájt, mely a képleteken mint felsőbb értelem s szükséglet ki van öntve. C’est ici — idézi tovább az egyik «szellemdús franciát» — qu’un philosophe est mutilé s’il n’est poète et qu’il se stérilise dans la logomachie, faute d’intuition».1 2

«Minden világnézet-alakító valamikép költő is. .. először is a meglátásban, az intuícióban. A legtöbb világnézet kialakításának alapja s ingere egy-egy benyomás, egy-egy meglátás, mely egy gondolatot, vagy egy eszmekapcsolatot világosan állít lelkünk elé s világítása mellett ráképesít, hogy a világot valamiképen köréje csoportosítsuk. E meglátások kikezdései a filozófiáknak s világnézeteknek. A természettudományokban is nagy a szerepük e meglátásoknak.»3

«Nézzük az emberiség nagy mozgalmait ; nem theória, nem az okoskodás vezeti, hanem a rajongás, az intuíció ; valamely csillogó, nagy eszme, melyet azután áldás, vagy átokképen megvalósítanak.»4

Egész odaadással vallja, hogy a művészet mélyebben lát, mint a puszta gondolat : «A művészet, mely alakot ad hangban, alakokban a szépnek, a megsejdítettnek, a fölségesnek, mely kinyilatkoztatásokat nyújt egy felsőbb, szebb világból, a vallással, az örök szép forrásának kultuszával rokon. Mindkettő az örvény szélén ül ; érzi a vonzásokat, a szükségességet, az igényt a szebbre, a jobbra, s az egyik a meg-meg- látottnak alakot, a másik önmagát adja. Kiterjeszti karjait, kinyújtja magát mindkettő : a művészet, hogy el-elfogjon egy-egy fényt vagy

1 Az előző közleményeket 1. Theologia 1941 (Vili.) 1. skk. 97. skk.

2 Charles Gustav Amiot : Commentaire sur le Banquet de Platon, Revue Hebdomadaire, 34. a. janvier.

3 A világnézet lélektanáról, össz. Munk. 14. kt. 240—253. Ik. (L. még Religio, 1915, 716. kk. 11.)

4 Össz. Munk. 12. kt. 29. 1.