Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
154 RÓNAY GYÖRGY hoz szokott. A történelemben nem keres racionális mozzanatokat, az egész történelmet a teremtés befejezése után is szüntelenül tovább munkálkodó isteni kegyelem, közvetlen beavatkozás, a,Szentlélek művének fogja föl s ennek megfelelően látja a történeti eseményeket, történeti személyeket. Az utóbbiakat a szentágostoni Civitas Dei — Civitas Diaboli kategóriáiba sorozza s az ezeken belüli kisszámú tipikus változathoz méri ; az előbbiekben az isteni vagy ördögi erő megnyilatkozását látja, ugyancsak szentágostoni szellemben. Szent István nagyobb legendája és — bizonyára ennek nyomán egészen vázlatosan — Szent Imre legendája így állítja bele a magyarság megtérését az evangéliumi történetfilozófia távlataiba. A legenda major első mondata mindennél világosabban beszél : «Minden igazán jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről, a világosság atyjától származik. Mert a létező dolgokkal nem lehet, nem is keletkezhetik valami jó, isten kedvező kegyelmének eljövetele nélkül». A világ megtérése a Szentlélek műve, az ő tüze lobog az apostolokban és a térítőkben ; a Szentlélek hevének felgyúlása annyira megszilárdította az általános Egyház alapjait, hogy maga Róma, az egész világ fővárosa is, a császári méltóság hatalmával együtt, nyakát Krisztus hűsége alá hajtva hívságos tévelygéseiről lemondott». Nem maradt ország, ahol tanításának valami eredménye ne lett volna. «Ezért» tetszett az isteni kegyelemnek irgalmasan a Pannóniában lakó magyarokra pillanatani, «hogy akiket annakelőtte a keresztények engedetlenségének ostorául régi lakóhelyükből a napnyugati részekre az örökkévalóság rejtett rendelése szerint kibocsátott, azokat betelvén rendeltetésüknek ideje, a gonoszság útjáról az igazság mesgyéjére, a gyászos homályból az örökké tartandó jutalom reménységére vezérelje». Géza házanépével együtt akkor keresztelkedik meg, amikor eljött az égből rendelt idő (adest tempus celitus dispositum) ; azért lesz békeszerető, mert megérinti a kegyelem (appropinquante spiritualis fulgore charismatis) ; Szent István ellen a Koppány-lázadást «minden jónak ellensége, az irigységgel és gonoszsággal teljes Sátán» szerzi, — a «racionális» ok : hogy népe nem akarta nyakát a keresztény hit igájába hajtani, a fogalmazásban egészen háttérbe szorul ; — az isteni kegyelem rendelése, hogy apja halála után ötödik évre megkoronázzák.1 A hősök történeti szerepét is ebben a szentágostoni szellemben látja, ítéli meg a XI. századi író. A vérségi elhivatottság gondolatát harmonikusan egyezteti össze a keresztény-román uralkodói alkalmasság elvével Szent István nagyobb legendája. A térítést Géza kezdi meg, de megkezdett művének véghezvitele nem adatott meg neki ; az álombéli látomás ifja szerint azért, mert kezeit emberi vér fertőzte, vagyis mert korábban tirannus volt. Szent Gellért kisebbik legendájában A fordítás Varjú Elemér i. m.-ből való.
