Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
146 RÓNAY GYÖRGY földön is csak a X11. századi «fölvilágosodásban», a társadalmi és szellemi életnek a keresztes háborúkat, a Kelettel megélénkült kapcsolatokat követő átalakulásában, laicizálódásában, az olykor, s talán nem egészen helyesen1 «románkori renaissance»-nak is nevezett áramlat másfajta, könnyedébb, nőiesebb, regényes bonyodalmak, szerelmi regények iránt érdeklődő világában nyer komoly irodalmi jogokat.1 2 A XI. század szigorú egységét bontja föl, oldja meg ez a fordulat ; addig szellemi és társadalmi élet irányító elve a vallásosság, abban a férfias, szervező, uralkodó formájában, amely egyrészt a kort mélyen átható szentágostoni Civitas Dei elméletéből, másrészt az Imperium Romanum főként ezen épülő renovatiójának gondolatából következett. A világi szellem Európa- szerte háttérbe szorul, a kor Nyugaton is győzelmes műfajai : prédikáció, legenda és vallásos költészet ; a reformtörekvések az egyházi, pápai hatalom felsőbbrendűségéért szállnak síkra ; a megújuló vallásosság elítéli a lovagság világias eszményeit és harci hevét a keresztes háborúkban egy nagy vallásos cél szolgálatába állítja.3 Az ember igazi föladata, hivatása az Isten országának szolgálata, ami ezen kívül van, vagy éppen ellenkezik vele, elvetendő, így a világi szellemű költészet is, — és nem csak a magyar. Hogy az elveszett «magyar ősköltészet» mennyire volt határozottan pogány, vagy mennyire volt nagyobbrészt inkább csak egyszerűen világi : adatok, fönnmaradt szövegek híjján nem tudjuk. Tartalmára, — épúgy mint formáira, — akár a finnugor, akár a török népek különben is későbbi korban lejegyzett költészetéből, akár a magyar népköltészetből következtetni talán szép és vonzó, de voltaképen meddő kísérlet : bizonyítani csak szövegekkel lehet, szövegek pedig nincsenek.4 A történeti adatok mindenesetre sejtetik, hogy az intézményes megtérés előtt a kereszténységgel már huzamosan érintkező magyarságban a pogányság szellemet formáló ereje legalább is hanyatlóban volt, és ami a lovasnomád pogány kultúra hagyatéka, meglehetősen hamar, könnyen, súlyosabb válság nélkül illeszkedett bele az új, keresztény szellembe ; mint például a pogány totemisztikus származási elhivatottság a keresztény uralkodói alkalmasság, idoneitás gondolatába,5 az a fölfogás pedig, hogy a nép sorsa az uralkodó dinasztia sorsától függ, abba a románkori szentágostoni meggyőződésbe, hogy a nép boldogságának letéteményese a rex, aki «recte regit», boldogtalanságá1 Kari Neumann: Ende des Mittelalters? Deutsche Vierteljahrsschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte, 1934. 1 Karl Joël: i. m. ; Karl Hampe : Das Hochmittelalter. Berlin, 1932, 169—183. Karl S/'mon.-Diesseitsstimmung in spätromanischer Zeit und Kunst. Deutsche Vierteljahrsschrift, 1934. 3 Karl Joël i. m. 174. •— Galla Ferenc: A clunyi reform hatása Magyar- országon. Pécs, 1931. 30. 4 V. ö. Király György: A magyar ősköltészet. Bpest, 1921. 16—17. 6 V. ö. Deér József: Pogány magyarság — keresztény magyarság. Bpest, 1938.
