Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Péterffy Gedeon: A tevékeny élet Aq. Szent Tamásnál
142 PÉTERFFY GEDEON de nem fejti ki.1 Szent Tamás azonban gyökerében fogja meg a kérdést, mikor három tételben kifejti, hogy van két életforma, tehát van tevékeny élet is.1 2 Igazolásában első helyen a hagyományra hivatkozik («multae auctoritates sanctorum»), még pedig Nagy Szent Gergelyt idézi ismételten, mint legfőbb tekintélyt.3 Nemcsak arra gondolhatunk, hogy ebben a kérdésben egyik legnépszerűbb írója volt a középkornak, akinek mondásait számos florilegium őrizte meg, hanem arra is utalhatunk, hogy aző kijelentéseit, bár egészen Szent Ágoston szelleméből fakadtak, mégis gyakorlatias, egyszerűbb voltuknál fogva könnyebben tudta Szent Tamás a saját rendszerének gondolataiba beleszőni. Azok a képek és szimbólumok, amelyeket Nagy Szent Gergelytől vett át, igen alkalmasak voltak arra, hogy Aristotelesből merített lélektani és etikai elvek kifejezői is legyenek. A két élet különbözőségének bizonyításában Szent Tamás hivatkozik a mindenki előtt ismert lélektani megfigyelésre, hogy az emberek természettől fogva különböző hajlamúak : egyesek az igazság szemléletére, mások pedig a külső tevékenységre hajlanak. A hagyomány és Aristoteles tekintélyével alátámasztott lélektani megfigyelés, a tapasztalat bizonyítja az emberek különböző hajlamát az egyes élethivatásokra. Szent Tamás előtt azonban még nem igazolja döntő módon, hogy a két élet megkülönböztetése tudományosan is kielégítő, teljes felosztás. Döntő bizonyítékát és tudományos igazolását annak a ténynek, hogy az embereknek két életformát meghatározó 1 In quo differat sapientia ab intellectu? Quod intellectus et scientia, de quibus hic agit non illa sunt quae naturaliter habet homo. Lib. Sent. III. D. 35. Érdekes, hogy Szent Bonaventura a Szentenciáskönyvnek ehhez a helyéhez fűződő kommentárjában egyáltalán nem tér ki a tevékeny és szemlélődő életre, csak arról ír : «quis sit actus, et quod obiectum doni?» (Op. omnia, ed. Quaracchi, tom. III. p. 772.) 2 Mindaz a gondolat, amit később a Summa Theologicában (II—II. q. 179.) kifejtett, megtalálható a Szentencia-kommentárban egy articulusban összefoglalva. (In III. Sent. D. 35. Qu. I. a. 1.) Szent Tamás azonban a Summában két cikkelyre osztotta fel ezt az anyagot és nagyobb módszertani pontossággal tárgyalta le, hogy mennyiben megfelelő (conveniens) és mennyiben tudományosan kielégitő (sufficiens) ez a felosztás. Ebből tűnik ki, hogy miben látta a két élet különbözőségének lényegét és hol találta meg a tevékeny élet önálló voltának lélektani alapját. 3 Annak igazolására, hogy Szent Tamás milyen kimerítően felhasználta az atyák gondolatait és élete folyamán egyre jobban elmélyedt a patrisztikus hagyományban, igen tanulságos megszámlálni a felhasznált idézeteket. Azokban a quaestiókban és articulusokban, amelyekben a tevékeny életről kifejezetten tárgyal a Szentencia-kommentárban, Aristotelest tizenkilencszer, Nagy Szent Gergelyt tízszer, Szent Ágostont négyszer, más keresztény írókat hétszer, pogány szerzőket kétszer idéz. A Summa Theologicában legtöbbször Nagy Szent Gergelyt szólaltatja meg, összesen huszonkilencszer, a sorrendben Aristoteles következik tizenhét idézettel, majd Szent Ágoston tizenhárommal, Ps. Dionysios három, Isidorus, Chrysostomus, Boëtius, Sallustius és Cicero pedig csak egy-egy idézettel szerepel.
