Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Péterffy Gedeon: A tevékeny élet Aq. Szent Tamásnál
A TEVÉKENY ÉLET AQ. SZENT TAMÁSNÁL 137 síoikus bölcselők ezt nyújtották nekik. Eszményként a bölcs embert állították követőik elé. Egyedül a bölcs lehet boldog, akinek legfőbb feladata a boldogságát megzavaró szenvedélyek kiirtása. A gyakorlati, tevékeny élet célja tehát nem más, mint az értelmet zavaró szenvedélyek megfékezése, az apatheia megszerzése.1 A kereszténység új távlatokat nyitott meg a szemlélődés számára és az ember tevékenységét is új megvilágításba helyezte. Legrégibb írói, akik koruknak megfelelő tudományos rendszerbe kívánták foglalni a keresztény tanítás tételeit, Platon szellemében szóltak és a Stoa által is alkalmazott fogalmak segítségével törekedtek megfelelni feladatuknak. Nyilvánvaló ez Alexandriai Kelemennél, aki bár az egyszerű hívők és a gnosztikusok megkülönböztetéséről szóló tanítását Szent Pál kijelentéseire vezeti vissza (Kor. 1. 2, 6 ; 3, 1 ; Ef. 4, 13.), mégis a szemlélődő gnosztikus és a tevékeny életet folytató hivő életének megkülönböztetésében a stoikusok tanításának hatása alatt áll. A tevékeny életről legtöbbet a Paidagogos második és harmadik könyvében írt, ahol a keresztény élet gyakorlásának szabályait nyújtja, amelyek megtartásával, az aszkézisben elért apatheia segítségével juthat el a hivő a szemlélődő életre. Az egész keleti egyház szellemére és szerzetesi aszkézisére legnagyobb hatással Origenes volt. Filozófiai fejtegetéseiben igen erősen érezhető a stoikus hatás (pl. az apatheia-tan elfogadása), de lelki tanítása alapjában véve keresztény szellemű.1 2 Bár a keleti szellem erősen hajlott az intellektualizmus felé, mégis itt dolgozták ki legszebben a keresztény lelkiség harcos jellegét. Origenes szerint a lelkiélet állandó harc a tisztulásért, lelki szabadságért. A keresztény ember Krisztus atlétája, akinek legfőbb erénye az erősség, legnagyobb tette a vértanu- ság. A tevékeny életnek, úgy amint a szerzetességben ez intézményesen is megvalósult, ez az igazi tartalma. A szemlélődő és tevékeny élet lélektani különbségét, illetve az embereknek a tökéletesség fokai szerint megkülönböztethető osztályait a platoni trichotomia alapján határozta meg (testi, lelki és szellemi emberek). Origenes szerint a tevékeny élet a bűnök, a gonosz szellemek által felkeltett szenvedélyek leküzdésében és az erények gyakorlásában áll. Történeti szempontból igen jelentős az is, hogy Origenes allegorikus szentírásmagyarázataiban találjuk meg először azoknak a szentírási helyeknek a szemlélődő és tevékeny életre 1 1. J. Stelzenberger : Die Beziehungen der frühchristlichen Sittenlehre zur Ethik der Stoa. München, 1933. Das Ideal des Weisen. 277—306. o. Itt említjük meg, hogy az emanációk visszatérését hirdető újplatonikusokra is igen erősen hatott ez a tanítás. 2 Origines misztikus teológiájának keresztény szellemű voltát legújabban W. Völker hangsúlyozza Das Vollkommenheitsideal des Origines. Eine Untersuchung zur Geschichte der Frömmigkeit und zu den Anfängen christlicher Mystik című munkájában. (Beiträge zur hist. Theologie, 7. Tübingen, 1931.)
