Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Gálos László: Isten képe és hasonlatossága az Egyházban
128 GÁLOS LÁSZLÓ csolja össze a maga áldozatát az Egyház áldozatával. És «Amit megköttök a földön, meg lesz kötve az égben is» — tehát ott is törvénynek számít, megsértése bűn, büntetése Istentől várható. Viszont : «Amit feloldoztok a földön, fel lesz oldva a mennyben is»1 — tehát dispenzáló, érvénytelenítő, privilegizáló hatállyal bir Isten és a lelkiismeret fúrumá- ban is, amivel királyi hatalmát ruházza Egyházára. Ebből következik az Egyház hierarchikus tagoltsága tanítók és tanítottak, szentségeket kiszolgáltatok és szentségeket felvevők, kormányzók és kormányzottak között. Így lesz az engedelmesség erénye specifikusankeresztény erény, mely ismét mély egybetartozást mutat Istennel : a hívő engedelmeskedik az Egyháznak, az Egyház Krisztusnak, mint alapítójának és az Úr Krisztus is Szent Pál apostol szerint engedelmeskedik a mennyei Atyának egészen a kereszthalálig,2 melynek jutalma az általa megváltott égiek, földiek és földalattiak engedelmessége és hódolata az ő neve előtt. Az Egyház tanítása tehát az örök Ige bölcsesége, Krisztus próféta- sága. Az Egyház áldozatbemutató és kegyelmetközlő ténykedése Krisztus örök papságának érvényesülése. Az Egyház fegyelmi, kormányzati intézkedései pedig mind Krisztus királyi hatalmának érvényesülései és megnyilvánulásai. Mások — mint pl. Franzelin is3 — az Egyház történetében, földi sorsában is'Krisztus Urunk életének megismétlődését látják. A katolikus egyházfogalom lényeges jegyei tehát mély misztikái összefüggésben vannak a korrekt istenfogalom jegyeivel, legyenek ezek Istennek, a Szentháromságnak vagy Krisztusnak fogalmi ismérvei. Ugyanezt az igazságot igazolja a nemkatolikus egyházképletek vizsgálata : amennyiben eltérnek a katolikus egyházfogalomtól, annyiban torzult isteneszméjük befolyásolja őket, melynek téves volta nyomot hagy nemcsak egyházfogalmuk alakulásán, hanem gyakorlati szervezetüket és történelmi sorsukat is károsan befolyásolja. II. 1. A görög-keleti egyházkép tagadja a monarchikus eszmét és arisztokratikus egyházszervezetet vall. Központosító monarchikus fő hiányában a püspökök, metropoliták és pátriárkák vannak a hierarchia élén. Az autokefál gondolat: teljes joghatósági egyenlőség és függetlenség az egyházmegyén vagy politikai országon belül, tagolta szét a görögkeletieket önálló pátriarkátusokra : 1589-ben az oroszok, 1830-ban a szerbek, 1833-ban a görögök, 1865-ben a románok, 1870-ben a bolgárok, 1922-ben az albánok alkottak a bizánci rítuson belül autokefál nemzeti egyházat. Az egyes nemzeti egyhózak élén a pátriárka csak primus inter 1 Máté 16, 19. f 2 Philipp. 2, 8. 3J. B. Franzelin: Theses de Ecclesia Christi. (Opus posthumum.) Roma, 1907. Th. XIX. 311—330.
