Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
PATAKY ARNOLD nyára megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasftlak téged !» Az idézet szószerint és betííértelemben követi a héber szöveggel megegyező Hetvenes fordítást, csak az utolsó szóban tér el tőle : SjSnjTÄ, ró anéofia aov («ivadékodat») helyett az újszövetségi szerző az értelmileg ugyanazt kifejező ae («téged») szót használja. A 6. fejezet utolsó versei gyönyörű fordulattal átvezetnek a levél ama részéhez, mely Jézus örök főpapi méltóságáról és az ő áldozatának határtalan értékéről szól. A 19. vers már említi «a kárpit belsejét», ahová (20. v.) mint elüljárónk miérettünk belépett Jézus, a Melkiszedek rendje szerint való örök főpap. «A kárpit belseje» (ró éawxEQov rov xaraaieráaiiaroq) kifejezés többször előfordul Móz. III. 16-ban, ahol a szerző az engesztelés napjának szertartásait írja le (2. 12. v.) és ezzel már kifejezésre jut a Zsidókhoz írt levél 9. és 10. fejezetének gyönyörű tanítása : az ószövetség engesztelési napja az Úr Jézus keresztáldozatának lélekbe markoló előképe volt. A Zsidókhoz írt levélnek második nagy előképes allegóriája a 7. fejezetben olvasható. A szerző mindenekelőtt az újszövetség örök Főpapját mutatja be, akinek típusát Melkiszedekben látja. Mindabban, amit Móz. 1. 14. fejezete Melkiszedekről elmond, sőt abban is, amit a Szentírás nem mond el róla, Jézus Krisztusnak, az örök Főpapnak az előképét ismeri fel. Melkiszedek a fölséges Istennek papja és király volt (1. v. — Móz. 1. 14, 18.). Mivel a szent szerző Jézusnak örök királyi hatalmáról már a megelőző fejezetekben beszélt, a 7. fejezet az ő papi méltóságát domborítja ki. Melkiszedek nevének jelentése : «az igazságosság királya». Ő Sálem királya volt, a héber a-tj gyök jelentése «béke», a szent szerző tehát Melkiszedekben az igazságosság és a béke királyát, az igazi béke és igazságosság Fejedelmének (íz. 9, 6. 7.) az előképét látja (2. v.). Melkiszedeknek a Szentírás nem említi sem atyját, sem anyját, sem nemzetségét; ő ánárcoQ, á/zíjrojo, âyevEaXôyrjroç, nem ismerjük sem születését, sem halálát, ő az ószövetségben örökre csak mint a fölséges Istennek a papja szerepel (3. v.), és így találó előképe az Úr Jézusnak, akinek mint embernek nincsen atyja, mint Istennek nincsen anyja és így ő is àyevEakôyrjroç. Jézusnak mint Istennek nincsen időbeli születése, most már szent emberségében is halhatatlan, ezért az ő papi méltóságának sem lehet vége. Ez az okoskodás a rabbi- nikus érvelésre emlékeztet, de igen jól beleillik az olvasók lelki világába. Majd így folytatja gondolatmenetét : Ábrahám, a választott népnek és az ószövetség papi törzsének, Lévinek leendő ősatyja és jogi képviselője, tizedet adott Melkiszedeknek mindenből, sőt az ő áldását is elfogadta; ezzel elismerte, hogy Melkiszedek papi méltósága «magasabb rendű, mint az ószövetség papságáé. Ámde, ha Lévi papsága meg tudta volna adni az erkölcsi tökéletességet, nem lett volna szükség arra, hogy Melkiszedek rendje szerint más pap támadjon, akinek (Zsolt. 110, 4. szavával) maga az Isten esküvel megígérte a papi méltóságot Í0
