Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Ivánka Endre: Neoplatonikus volt-e Dionysius Areopagita?
110 IVÁNKA ENDRE désnek más-más módja lett ; a fokozati különbségek nem belső érték- különbséget jelentenek többé, hanem csak a létmódoknak azt a sokféleségét, mely szükséges ahhoz, hogy az Istenben rejlő létgazdagság a véges lények sokaságában tükröződhessék vissza, úgy azonban, hogy minden létmód nagyobb vagy kisebb, de közvetlen részesedést jelent az Istenben. A léthierarchiából létanalógia lett. A neoplatonikus világkép — a külső keretek megóvása mellett — belsőleg keresztény világszemléletté vált. Amit Szent Tamás átvett, az más keresztény filozófia volt. * * * De ha ez így van — miért öltöztette egyáltalában Dionysius Areopagita ezt a keresztény tartalmat a neoplatonizmus külső formáiba és schémáiba, a görög misztériumvallások terminológiájába és szimbólumkészletébe? Nyilvánvalóan nem azért, hogy a neoplatonikus filozófiát a keresztény gondolatvilágban honosítsa meg. Ellenkezőleg. Hiszen éppen csak a formákat, a keretet vette át, a gondolatok tartalma, az egésznek a szelleme szembeszáll a neoplatonizmussal. Most már megértjük, és teljesen igazolva látjuk Dionysius Areopagita VII. levelében (2. §-ban) tett megjegyzését, mely szerint a neoplatonikusok őt azzal vádolják (vagy vádolhatják, mert Apollophanes szemrehányó kijelentése minden valószínűség szerint csak fikció), hogy ő a hellének tanait a hellének ellen használja fel, és így apagyilkosnak minősítendő,1 és azt a másik megállapítást, a VI.levélben,1 2hogynemérannyitaz ellenfél megcáfolása, mint az igazság meggyőző és megcáfolhatatlan előadása. Célja tehát az volt, hogy a neoplatonikus schémákat és gondolatmene- teket azzal cáfolja meg, hogy keresztény értelmet ad nekik ; ilyen célkitűzés pedig csak akkor érthető, ha idejében a neoplatonizmusra, mint filozófiai megalapozásra támaszkodó pogányságnak még aktuális, pro- pagandisztikus ereje volt, ha még aktuális veszélyt jelentett a kereszténység számára. Nyilvánvaló, hogy idejében ez a neoplatonikus- pogány világkép, mely az egész kozmoszt harmonikusan rendezett léthierarchiaként fogta fel, és a filozófiai megismerést, mely egyúttal a régi vallás védelmezőjévé vált, a misztikus beavatás titkozatos formáiba öltöztette, kultikus mágiát és filozófiai szemlélődést újszerű szintézisbe egybefoglalva, híveket toborzott magának még a keresztény körökben is. Ezt a propagandisztikus hatást akarja ellensúlyozni az Areopagita műve, amikor ugyanezeket a vonzó elemeket keresztény alapon adja elő és a keresztény gondolatvilágba állítja bele : A polytheizmus igazolására felhasznált hierarchikus létrenddel szemben mutat rá az angyalok hierarchiáira, a theurgiában oly nagy szerepet játszó titokzatos istennevekkel szemben rámutat arra, hogy a Szentírásban is vannak isten1 MPO 3, 1080 A. 2 MPG 3, 1077 A.
