Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Ivánka Endre: Neoplatonikus volt-e Dionysius Areopagita?
108 IVÁNKA ENDRE katechumenek rendjéig való továbbadását és közvetítését szemlélteti éppen úgy, mint ahogy a neoplatonikus filozófia szerint fokozatos emanációban az ősegység a létet továbbadja a /le&exTÔç fiovâç-nak, ez viszont a xóo[m><; vor/ro'ç-nak, a xôcsfioç vor/rôç a lelkek világának, ez viszont az anyagi világnak. így tehát mégis a neoplatonikus schémákat ráerőszakolta volna Dionysius Areopagita a keresztény világképre, hellenizálta volna a keresztény gondolatvilágot? Ez valóban így volna, ha Dionysius Areopagita minden fenntartás nélkül elfogadta volna a fokozatos megvilágosítás, a csak közvetített Istenmegismerés és kegyelemadás gondolatát. Amint azonban feljebb, a legfőbb létkategóriák tekintetében, azt állapítottuk meg, hogy Dionysius Areopagita csak azért fogadta el a neoplatonikus schémákat, hogy új, keresztény tartalommal töltse meg azokat, más értelmet adjon nekik ugyanúgy most is a hierarchikus rendek fokozatosságát csak azért építi ki oly következetesen, hogy azután hangoztathassa, hogy minden rendben és minden fokon mégis az egy Isten az, aki működik, megvilágosít, megismerést ad és kegyelmet oszt, az illető rend és fokozat körülményeinek és feltételeinek, adottságainak és lehetőségeinek megfelelően. Már az angyalokkal kapcsolatosan is kijelentette, hogy a felsőbb rendet nem szabad az alsóbb rendnek átadott javak okozójának tekinteni ; ő csak «az Isten után» ezeknek a javaknak a forrása,1 és ezt a megszorítást («az Isten után») még háromszor ismétli ebben a fejezetben1 2 és még egyszer hangoztatja, hogy a tisztulásnak főforrása, oka, művelője az Isten maga, eszköze pedig, mint az Isten segítőtársa, a legfőbb angyali kar.3 Erre utal különben már a Coel. Hier, első fejezetében tett megállapítás, hogy a tulajdonképpeni «haszna» a hierarchiának (rtç xará leQaQxíav ővrjaig volt a fejezet címe) nem annyira az, amit az illető lény a hierarchia megfelelő fokán tesz vagy szenved (megvilágosít vagy megvilágosul, megtisztít vagy megtisztul), hanem hogy ennek folytán együttműködik az Istennel, az Isten munkatársa lesz.4 A gondolatot még egyszer ismétli, erősen hangsúlyozva, hogy ez az együttműködés a kegyelem müve és az Isten ajándéka.5 Az egyházi hierarchia fejére, a püspökre vonatkozólag pedig többször kiemeli, hogy ő közvetlenül az Istentől nyeri el azt a meg- világosítást, melyet képekben és szimbólumokban közvetít a hivő népnek, ellentétben azzal a neoplatonikus példára felépített hierarchikus fokozatossággal, mely szerint az angyalok utolsó rendjétől el kellene 1 Coel. Hier. XIII. 3, MPG 3, 301 D. 2 MPG 3, 304 B, 305 C, 308 A. 3 Coel. Hier. XIII. 4, MPG 3, 305 D. 4 Coel. Hier. III. 3, MPG 3, 165 B. 5 Coel. Hier. III. 3, MPG 3, 168 A.
