Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei

292

PATAKY ARNOLD

4, 25-ben az apostol igazmondásra inti híveit felebarátaikkal szemben, és e célból Zak. 8, 16. szavait használja : «Szóljatok igazat kiki a felebarátjával». De itt oly általános erkölcsi tételről van szó, hogy nem kell szorosan vett idézésre gondolnunk. A következő (26.) versben Zsolt. 4, 5. szavaival figyelmezteti olvasóit az igazságtalan harag kerülésére : «Haragudjatok, de ne vétkezzetek». Míg azonban a zsoltárban az ôgyiÇeoûe ige értelme a szövegösszefüggés szerint annyi mint : «remegjetek», Szent Pál e helyen az ôgyiÇo/zai igét szószerint veszi : «haragudni». Úgylátszik, ez a zsoltárvers-részlet idővel közmondásos jellegűvé lett, és Szent Pál is mint ilyent használja.

5, 2-ben Szent Pál Krisztus áldozatát a mózesi áldozati törvénynek jellegzetes kifejezéseivel (ngoocpogá, Qvaía, v. ö. Móz. II. 29, 18;

III. 1,9. stb. az Istennek bemutatott jóillatú áldozatként tünteti fel. — 5, 14. ôiá Xéyei bevezetéssel egy őskeresztény himnusz töredékét idézi : «Kelj fel, alvó, Támadj fel halottaidból, — És Krisztus meg fog téged világítani». Ez a himnusz Izaiás könyvének egyes kifejezéseire emlékeztet (26, 19 : avaorrjaovTai, v ex goi, êyegêrioovTcu) ; azonban a próféta a fizikai értelemben halottak feltámadásáról beszél, az apostol pedig e szavakat a bűn lelki halálából való feltámadásra alkalmazza. —

5, 31. Krisztusnak és az egyháznak felbonthatatlan szeretetviszonyát a próféták szavajárása szerint a házasság jelképével írja le és e gondolatot Móz. I. 2, 24. szószerint való idézésével támasztja alá : «Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és a ketten egy testté leszenek». — Mindössze az az eltérés, hogy Szent Pál evexev tovtov helyett az ugyanazt jelentő âvri tovtov kifejezést használja, tóv naTÉga után pedig elhagyja az avTov szót. Az idézet azt a szövegalakot követi, amelyet a BDE kódex örökített meg (ngooxoXXrjűrjosTai ngôç TTjv yvvaixa üvtov, A : ngooxoXXriïïrjoeTai Tfj yvvcuxí avrov). — Végül

6, 2. betűszerint idézi a tízparancsolatból a szülők tiszteletére vonatkozó törvény lényegét (Móz. II. 20, 12. és V. 5, 16.) ; «Tiszteld atyádat és anyádat, . . . hogy jó dolgod legyen és hosszúéletű légy a földön». Szent Pál azonban a firpiéga szó után elhagyja aaov szót és a paxgoxgônoç szó után álló yévr] helyett ëarj-t mond.

4. — A Filippiekhez Irt levélben nincsen ószövetségi idézet. E levélben Szent Pál az ő legkedvesebb híveinek megköszöni Rómába ismételten is küldött szeretetadományaikat, értesíti őket a fogságában is folytatott apostoli működéséről és a jövőre vonatkozó terveiről, az alázatos Krisztus Jézus példájára őket is alázatosságra és egyetértésre, a megpróbáltatásokban lelki örömre és vidámságra buzdítja. így az ószövetség idézésére nem nyílt alkalma. 2, 15-ben találkozunk ugyan olyan kifejezéssel, mely Móz. V. 32, 5. Hetvenes görög szövegére emlékeztet, de ez puszta reminiscentia is lehet. Mózes éneke a nagy próféta izraelita kortársait mondja yeveà oxoXià xaî ôœoTgap,fiévrj-nek, «gonosz és elvetemült nemzedék»-nek, Szent Pál pedig ugyanezeket