Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 199 az ember megtartja az Isten parancsait, annyira számíthat az ő védelmére is. Az ószövetségi üdvösségi rendben tehát bizonyos tekintetben az ember önmaga készítette elő magának az igazságosságot, ami ugyancsak nem volt könnyű dolog, mert a mózesi törvény nem beszél kifejezetten az Isten segítő malasztjáról. A 6—7. versben a beszélő személy a hitből fakadó, megszemélyesített igazságosság. A kettős tilalom : «Ne mondd szívedben : Ki megyen föl az égbe? — tudniillik, hogy Krisztust lehozza, — Vagy : Ki száll le az alvilágba, — tudnillik, hogy Krisztust halottaiból visszahívja», — nagyon távolról emlékeztet Móz. V. 30, 11—13-ra ; a 8. vers szinte szó szerint megegyezik Móz. V. 30, 14. versével, melyet az apostol àXXà ti Xéyei bevezetéssel idéz : «Az ige közel van hozzád, szájadban és szívedben». E helynek különböző magyarázatai közül az a legvalószínűbb, hogy Szent Pál a Deuteronomium szavait előképes és alkalmazott értelemben használja. Mózes ott arról beszél, hogy az Isten törvényei nincsenek az embertől elérhetetlen távolságban, az égben vagy a tengeren túl, hanem igen közel vannak az emberhez : a szájában és a szívében. Szent Pál — úgylátszik — emlékezetből idézte e szavakat, amelyek nagyon jól voltak alkalmazhatók a hitből való megigazu- lásra : nem kell felmennünk az égbe, hogy Krisztust lehozzuk, sem az alvilágba, hogy Krisztust halottaiból feltámasszuk ; az üdvösség egészen közel van hozzánk a hit igéje által, amelyet Szent Pál és a többi apostol az egész világon hirdet. Ha szájunkkal valljuk, hogy Jézus az Úr, és szivünkben hisszük, hogy az Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözölünk (9. V.). Ezt a tanítást Szent Pál a 11. versben Xéyei f\ ygatprj bevezetéssel ismét íz. 28, 16. utolsó szavaival támasztja alá, amelyeket az Alexandriai fordítás szerint idéz, mint 9, 33-ban, de hozzáteszi a nâç (mindenki) szót, hogy a szövegnek általános értelmet adjon : senki sem szégyenül meg, aki az Úrban hisz, mert az Istennél nincsen különbség- tétel zsidó és görög között (12. v.). A 13. vers pedig szószerint és betű- szerint idézi Jóéi (héb.) 3, 5. (LXX. Vulg. 2, 32.) szavait : «Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megszabadul». Mindkét szerző a messiási időkről beszél, de Szent Pál közvetlenül Jézus Krisztus segítségül hívásáról mondja azt, amit a próféta az Istennek segítségül hívásáról mondott. Zsidó és pogány most már ugyanabban a névben, Jézus Krisztus nevében találhatja meg az üdvösséget. Az evangéliumot tehát hirdetni kell ! Szent Pál a 15. versben xa&ánsQ yeyqanxai bevezetéssel az evangélium hirdetőire alkalmazza íz. 52, 7. szavait, amelyeket a próféta a babiloni fogság végét jelentő hírnökökről mondott : «Mily szépek a lábai azoknak, Akik jó dolgokat hirdetnek !» Szent Pál idézete inkább követi a héber szöveget, mint az Alexandriai fordítást. Az idézet különben elég szabad : az apostol a hegyek
