Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 197 fogadja és újra az ő népévé teszi. Szent Pál e prófétai szavakat a pogá- nyokra alkalmazza (accomodatio per extensionem), akik a messiási korban az Isten népévé és gyermekeivé lesznek, amikor az Egyházba belépnek. Hogy Izrael népe nem a maga egészében fogja felismerni Jézusban a Messiást, Szent Pál a 27—29. versben több, Izaiás könyvéből vett idézettel bizonyítja, amelyekre a próféta nevének a megemlítésével kifejezetten hivatkozik (27 : rHaaîaç ôè xgàÇei vnèg rov ’Iagarjk, — 29 : xai xaftwç ngosÎQfjxev 'Haataç). A 27—28. vers majdnem teljesen követi íz. 10, 22. 23-t az Alexandriai fordítás szövege szerint. Izaiás arról beszél, hogy az Izrael népét érő nagy isteni ítélet (Szennacheríb asszír király 701. évi júdabeli betörése) alkalmával csak kevesen fognak megszabadulni ; Szent Pál pedig e szavakat a saját kortársaira alkalmazza (accommodatio per allusionem), akik közül csak kevesen térnek meg Jézus Krisztushoz : 27. «Ha olyan lenne is Izrael fiainak a száma, Mint a tenger fövenye, (Csak) a maradék tér meg belőle ! 28. Szavát ugyanis beteljesíti És sietve végrehajtja az Úr a földön.» A 28. versben idézett sző-nak (így a LXX) a héber szövegben a nbs ige felel meg, melynek értelme «a pusztulást végrehajtani.» A 29. vers íz. 1, 9. szavait idézi az Alexandriai fordítás szerint : «Ha a seregek Ura Nem hagyott volna nekünk ivadékot, Olyanok lennénk, mint Szodoma, És hasonlók volnánk Gomorrához !» r A próféta Jeruzsálem lakosságáról beszél, melyet az asszír betörés halálos veszedelemmel és pusztulással fenyegetett ; Szent Pál azonban a xa&œç jiQoeígrjxev 'Haaîaç bevezetéssel azt mutatja, hogy a próféta szavában az apostolok zsidó kortársaira vonatkozó tipikus jövendölést lát : a zsidóságból csak kevesen térnek Krisztushoz ! Az itt használt anégfia (ivadék) szónak vigasztalóbb a jelentése, mint a 27. versben olvasható vnáhei/Áfia (LXX íz. 10, 22 : ^aráAet/z/za) «maradék» kifejezésnek. Szent Pál a anégfia szót a Krisztushoz megtért zsidókra vonatkoztatja. A 30—33. vers reámutat a nagy probléma gyökrerére : az apostolnak zsidó kortársai azért nem jutottak el az igazsághoz, amelyhez a pogányok eljutottak, mert nem az élő hitben, hanem a mózesi törvény cselekedeteiben keresték a megigazulást, és így (32. v.), megbotlottak a botlás kövében, amint írva vagyon (xa&œi; yéyganrai) : 33. «Ime, Sionban leteszem a botlás kövét És a botrány szikláját, És nem szégyenül meg, aki hiszen benne.»
