Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 99 961-nek az olvasását követi: èvevXoyrj&rjOovrai (A 12, 3: evXoyrj- ihjaovrai, 18, 18: évevXoyrjérjoovrai). A Genesis idézett két helyének messiási értelme van, és Szent Pál is ilyen értelemben használja. — 3, 10-ben az apostol arról beszél, hogy mind, akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak, mert írva vagyon : «Átkozott mindaz, aki nem marad meg mindazokban, amik meg vannak írva a törvény könyvében, hogy megcselekedje azokat.» Szent Pál e helyen Móz. V. 27, 26-ot idézi az Alexandriai fordítás szerint, de kissé szabadon, ameny- nyiben êv näai rolç Myoïç rov vó/iov (F : ßißXiov) rovrov helyett ezt mondja : näaiv roïç yeyga/jfiévotç êv rä> ßißXim rov vô/iov. A Deuteronomium 27. fejezete azt az ünnepélyes hitvallást írja le, amelyet a választott népnek Kánaán elfoglalása után két karra oszolva és a Garizim meg az Ebál hegyén felállva el kellett mondania. A 26. vers a végső átkot hirdeti mindarra, aki nem marad hű e törvény szavaihoz és nem cselekszi meg őket ; Szent Pál pedig e szavakból arra következtet, hogy ha valaki az Isten segítő kegyelmét figyelmen kívül hagyva és kizárólag a mózesi törvényre támaszkodva akart eleget tenni e törvénynek, csak átokra tette magát méltóvá, mert az ember a saját erejéből nem tudta megtartani az ószövetség nehéz törvényét. Az apostol az idézetet yéyQanrai yàg őri szavakkal vezeti be és a Deutoronomium szavából a végső következtetést vonja le. Ezt a gondolatát a 11. versben egy Hab. 2, 4-ből vett idézettel támasztja alá (melyet Róm. 1, 17; Zsid. 10, 38. ugyanilyen értelemben idéz) ; eszerint az igaz a hitből él. Habakuknál az êx níareiog szavakat a Çrjoerai igével kell összekapcsolni ; a próféta szavainak az az értelme, hogy az igaz ember az Istenbe vetett bizalmánál fogva megérdemli az ő oltalmát, és életben marad a legnagyobb halálos veszedelem, a babiloni betörés idején. Szent Pál azonban az ex níareiog kifejezést a óíxaiog szóval köti össze : aki a hitből meg- igazult, az élni fog (kegyelmi életet). — A héber szöveg nem annyira hitről, mint hűségről (np^iEN) beszél : az igaz az ő hűsége folytán életben marad a legnagyobb veszedelem idején is. Az apostol tehát egy Habakuk próféta könyvéből vett idézettel a saját tanítását fejezi ki. — A 12. vers azt mondja ki, hogy a törvény nem hitből van, hanem az előírások teljesítését követeli meg. Ezt az állítását Szent Pál Móz. III. 18, 5. szavaiból vonja le, ahol azt olvassuk, hogy aki a törvény parancsait megcselekszi, az él e parancsok által. A mózesi törvény nem tudott belső megigazulást adni, hanem aki annak parancsait külsőképpen megtartotta, eljutott a levitikus tisztaság állapotára. Szent Pál mindeme helyekből arra a nagy igazságra következtet, hogy a belső megigazulást az ember csak az élő hit által nyerheti meg, és a belső megigazulásnak egyedüli forrása Krisztus kereszthalála. Hogy az Úr Jézus áldozatának végtelen nagyságát minél jobban olvasói elé állíthassa, a 13. versben Móz. V. 21, 23-ra hivatkozik : Krisztus értünk átokká, azaz átok tárgyává lett, «mert írva vagyon (őri yéyQanrai) : Átkozott mindaz, aki 7*
