Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
A 60 ÉVES SCHÜTZ ANTAL ÜNNEPLÉSE 73 tanulmányoknak és mintegy átmenet a másik nagy gondolatvilág területére, a filozófiai eszmekörre. 3. Az emberi gondolkodás múltjából négy szerző merít. Artner Edgár dolgozata : «A keresztényellenes újplatonizmus: Porphy- rius», érdekes képet rajzol meg erről a szír filozófusról, aki a pogány bölcselő világából a kereszténységre tért, de még katekumenus korában a caesaraeai keresztények bántalmazása folytán a pogányságba visszatér, sőt a kereszténységnek legádázabb ellensége lesz. Artner tanulmánya ezt a «hellén Renant», mint készülőben levő művének : nAz újplatonizmus és a kereszténység» egyik részletképét nyújtja és minden esetre lebilincselő előadásban ébreszt igényt útban levő műve iránt. Balanyi György tanulmánya: «Rousseau előfutára a XI. században» igen eleven és rendkívül logikusan megírt történelmi képet nyújt Lautenbachi Manegold kanonok-, később marbachi prépostról. Az invesztituraharc e kimagasló alakja VII. Gergely pápa eszméinek volt eleventollú védelmezője és publicistája. A nagy pápa halála után, kb. 1085-ben írta Liber ad Gebehardum című művét, Hermann, lautenbachi prépost felszólítására s azt Gebhard salzburgi püspöknek ajánlotta. Művét feleletnek szánta Wenrichnek, a császári tábor írójának egyik levelére, s abban a népfelség elvéről ír többek között igen érdekes részleteket, messze megelőzve korát, majdnem egészen Rousseau szellemében. A szerző mesteri leírása mély bepillantást enged a régi idők nagy harcaiba és mozgalmaiba. Félegyházy József: «Szent Tamás Pázmány bölcseleti munkáiban» címmel érdekes képet nyújt Pázmány Péter bölcseleti munkásságáról. Párhuzamba állítja a nagy magyar ellenreformátort, mint bölcselőt, az egyház legnagyobb tudósával, Aquinói Szent Tamással és kimutatja, mennyiben követte Pázmány a szellemi életnek ezt a nagy vezérét. Élesen kiemeli azonban mindazokat a pontokat, melyekben Pázmány mesterétől, Szent Tamástól eltérően tanított és^szellemi önállóságát vele szemben is megőrizte. Félegyházy cikke kiegészítője «Pázmány bölcseleté» című művének, s benne érdekes új vonással gyarapítja Pázmányról eddig gyűjtött ismeretét. Kár, hogy dolgozatában nem vette figyelembe mégazt a szempontot is, hogy mennyiben interpretálja Pázmány Aristotelest, magának Szent Tamásnak bölcseleti forrását, s ebben az Aristote- les-magyarázatban mennyiben követi Szent Tamást, mennyiben tér el tőle? A modern idők folyton népszerűbb bölcselőjét Ivánka Endre mutatja be : «Heidegger filozófiája és az ókori metafizika» címmel. Heidegger bölcseletének alaptételeit ismerteti röviden, különös tekintettel a régi görög bölcseletnek különösen két kimagasló vezérére, Plátóra és Aristotelesre, kiknek «naiv realizmusát» Heidegger is követi, a német szubjektivizmus- és a kanti idealizmussal szemben. Mégis egészen más értelemben, úgy hogy végelemzésben — szerző kimutatása szerint — Heidegger nem nagyon messze esik az ellenvetők álláspontjától. Az alapos és értékes beállítás azonban feltételezi, hogy már ismerjük Heidegger tanítását más forrásból, szakavatátlan előtt e tanulmány nem nyújt teljes képet e modern exisztenciális filozófusról.
