Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
62 MÓRA MIHÁLY ból áll. A javadalmas egyházi hivatalnak kettősségét a hivatal spirituális és a vagyoni természetű elem temporális jellege, az előbbi túlsúlyát a régi «officium propter quod beneficium datur»1 elve érzékelteti. Ha szabad így kifejezni magunkat, az egyházi hivatal a prius, a javadalom pedig a posterius. Az egyházi hivatalok rendszerinti alfaja a beneficiális hivatal. A javadalom kétségtelenül erkölcsi személy. Sokan a hivatalt is erkölcsi személynek tekintik.1 2 3 Az előzőekben érintett témakör részbeni lezárásaképpen még csak azt említjük, hogy Maroto8 a kánonista tradíciókhoz híven az officium- nak a viselőjétől függetlenül létező jogintézmény mivoltát emeli ki, a súlypontot az officium és viselője közti kétségtelen különbségre helyezi ; Wernz pedig (nyilván nem nagy örömére a célvagyoni elméletnek) azt húzza alá, hogy nem a vagyon teszi a beneficiumot.4 Teljességgel igaz is, hogy a javadalom nem = vagyon, és minden efféle nézet kilúgozná a beneficiumból a praecipuum elementum-ot, az officiumot. Márpedig a beneficiumban a jogalanyiság nem a vagyontömegen, hanem a beneficiumban foglalt officiumon nyugszik, és így igaz, hogy nell’offi- cio è il cardine dell’ens iuridicum, di cui parla il can. 1409.5 6 Mindennek elismerése sem teszi lehetővé, hogy rendszerünkben a beneficium mellett elismerhessük a bennefoglalt officiumnak a beneficiumtól különvált, különálló, szimultán vagyonjogi jogalanyiságát. A paroecia jelentheti továbbá a plébániai egyházat — ilyen értelmű például a temetésnél számbajövő paroecia propria [ecclesia propriae paroeciae, 1236. c. 2. § (1. §)] —, amelynek plébánosa a Ielki- pásztorkodást ellátja, és amelynek a templom fenntartására és a kultuszkiadásokra rendelt vagyona a plébániai templomvagyon, fabrica ecclesiae (pl. 1182. c. 2. §). Jelenti ezenfelül az egyházmegye területileg körülhatárolt ama részét, amely saját (plébánia) templommal és a hozzátartozó hívekkel rendelkezik és amelynek az élén a lelkipásztori gondozásra állandó jelleggel kirendelt pap, a plébános áll. Ebben az értelemben jelenik meg a 216. c.-ban, amely 1. §-ában a püspökségek területét elkülöní1 c. 15 in VI°. 1, 3. 2 Pl. Pöschl, 82. L. erre az első jegyzetben idézett munkánk 21—32. pontját. 3 «Officium semel ac legitime fuerit erectum, est ens seu institutum quoddam iuridicum, quod vitam et existentiam in iure ducit independenter ab eo qui nunc ipso gaudet.» Institutiones iuris canonici ad normam novi Codicis, Romae 1921, 675. 4 «Aliunde negari non potest, quin in beneficio praecipuum elementum quod sustinet denominationem personae moralis (institutum non collegiale) sit ipsum officium sacrum ; dos seu bona dotationis ceteraeque iura ad officium pertinent tamquam ad subiectum iuris.» Wernz-Vidal, Jus canonicum II. 160—161. 6 Fedele, Sulla personalità giuridica dei singoli enti ecclesiastici, Ar- chivio di dir. eccl. 1939. (I.), 271.
