Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bendefy László: A kumai püspökség története. (Folyt.)
48 BEN DEFY LÁSZLÓ A hadsereg két részre oszlott. A balszárny nyugatra kanyarodott és végigvonulva a Kaukázus gerincén, biztosította a főhadat az északról jövő támadás veszélye ellen. Ezalatt a főhad és a jobbszárny a Kaspi tó felé tartott s a balszárnnyal egyesülten átlépte a régi, kaukázusi falat (Vaskapu). Derbend előtt ezer kaitak1 harcos akarta feltartóztatni Timur seregét, de ezeket mind egy szálig levágták, Derbendet elfoglalták és felégették. Most már nyitva volt előttük az út észak, azaz a Kuma síksága felé. Rövidesen elesett Tarcu, majd Tarchis (Terki) is. Itt értesült Timurlenk arról, hogy az ellenséges csatárlánc a Kajasszu mentén fejlődött fel. Azonnal parancsot adott, hogy az egész sereget felriasszák. Az éjjel szakadatlan lovaglásban telt el, de mire hajnalodott, ott voltak Kulat alatt (a mai Jekaterinodar mellett azon a ponton, ahol a Malka a Terekbe ömlik) s velük szemben állt Toktamis serege erős szekértáborba húzódva a Terek partján. Timur táborát hamarosan árok vette körül. A táborban szigorúan eltiltottak minden lármát, minden tüzet. Az állatok kolompjainak szava elnémult, sőt a harcosoknak még hangos szót sem szabadott kiejteniök. Április 15-én hajnalban Timur hét részre osztotta seregét, majd kiválasztott testőrei élén maga is annak élére állt. Felhangzott a kürtjei, nyomában a tatárok csataordítása : «Dar u gar !»1 2 Kiröppenő nyilaiktól elsötétült az ég. Olyan elemi erővel rohantak Toktamis seregére, hogy az nem tudott ellenállni a rohamnak, hanem hamarosan szétszóródott, mire Timur hadainak az üldözés jutott feladatul. Az üldözésben Timur megosztott seregének egy részét Temir Kutluj Aghlen kán vezette. Pár nap alatt Magyerben voltak. 1395 április 17—20-ika lehetett, amikor Timurlenk és Temir Aghlen öldöklő, romboló seregei végigsepertek Magyer környékén, de nem állottak'meg a kumamenti magyarság fővárosában, hanem Toktamis vert hadait a Jergenyi dombok gerincén, majd a Volga mentén szakadatlanul üldözték, kergették a Szamarától északnyugatra fekvő bilériai Ukekig. A hosszú úton Toktamis serege teljesen felőrlődött és szétzüllött, ezért Timur harcosainak egy részét visszaküldte Perzsiába, ő maga pedig a Dnyepr mellé vonult vissza. Temir Aghlen és Aktav,3 4 Timurlenk két neves alvezére egyidőre ismét Kis- ázsiába tért vissza seregével. Ottani táborozásuknak emlékét a mai napig is őrzi Tatarbasari4 helység neve. 1 Hamm.-Prg. GgH. 358. 1.: tausend Kaitaken. V. ö. Bendefy, Az Elbrusz név eredete. Földr. Közi. 1940. évf. — A kaitak-ok a dargok egyik törzse. (V. ö. Zichy id. m. 169 1.) 2 «Dar u gar» — Schlag und trag ! üsd és vágd ! (V. ö. Hamm.-Prg. GgH. 359. 1.) 3 Az Aktav név az Aktagh, Akták török személynév változata. Jelentése : Fehérhegy. 4 Tatarbasari = Tatárvásári. V. ö. Sereffeddin L. III. Ch. LV. p. 361. é* Hamm.-Prg. Geschichte d. osmanischen Reiches I. 375, 635. 11.
