Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
2 PATAKY ARNOLD valószínűleg Szent Pál egyik munkatársának a műve, ezzel a levéllel külön foglalkozunk, nem pedig az apostol többi levelének a keretében. A tétel elsősorban azért érdekes, mert nagyszerűen megvilágítja azt az óriási szerepet, amelyet a Szentírás, az Istennek sugalmazott szava, Szent Pálnak a gondolatvilágában játszott. De érdekes e tanulmány azért is, mert több helyen reávilágít a rabbinizmus hermeneutikai elveire is és megmutatja az egykorú zsidóságnak a gondolkodását, amelyhez Szent Pál az ő reábizonyításaiban (argumentum ad hominem) természetszerűen alkalmazkodik. Szent Pálnak ószövetségi idézeteit különböző szempontokból tehetjük vizsgálat tárgyává : szövegkritikai szempontból, hogy t. i. az apostol az ószövetségi szent szövegnek melyik változatát idézi : a héber szöveget vagy az Alexandriai (Hetvenes) fordítást, és ha erről az utóbbiról van szó : az Alexandriai fordításnak melyik szövegváltozatát? — és tárgyi szempontból : az idézett szövegek értelmezése szempontjából. Tanulmányunk kiterjed mindkét szempontra. A szövegkritikai vizsgálatot azonban megnehezíti az a körülmény, hogy Szent Pál többnyire emlékezetből idézi az ószövetségi Szentírást ; ennek következtében akárhányszor egy-egy szót elhagy, egy-egy kifejezést megváltoztat. Mindamellett megállapíthatjuk, hogy az apostol az ő idézeteiben rendszerint az Alexandriai görög fordítást (LXX) követi, mégpedig azt a szövegváltozatot, amelyet később az Alexandriai kódex (A) örökített meg. Jellemző Szent Pál ószövetségi idézeteinek a megegyezése a Chester Beatty-féle ószövetségi kódexek olvasásaival. Néha az apostol szavai Onqelos Targumjával egyeznek meg, melynek írásba foglalása ugyan jóval későbbi korra esik, mint Szent Pálé, azonban Onqelos Targumja igen sok hagyományos anyagot örökített meg. Az idézetek tekintélyes része a héber szöveget (TM) követi. Tartalom tekintetében Szent Pál a betűértelem (sensus litteralis) mellett gyakran alkalmazott értelmezéssel (accomodatio) él. Az apostol annyira meg van győződve az ószövetségnek az isteni eredetéről, az ó- és az újszövetségnek szoros belső kapcsolatáról, hogy az egész ószövetségi üdvösségi intézményben az újszövetségi üdvösségi rendre vonatkozó jövendölést lát. Az ószövetségi helyzetek és a saját korának állapotai között az apostol analógiát talál és azt vallja, hogy legalább is az ószövetségi Szentírásnak isteni Szerzője, a sugalmazó Szentlélek, előre látta az újszövetség korában fellépő állapotokat és az ószövetségi szent szerző szavait az apostoli kor viszonyaira is vonatkoztatta. Ebben a felfogásában van az ő allegorikus és tipikus biblia-magyarázatának legmélyebb oka és alapja. Az ószövetségi Szentírás Szent Pál kezében nem holt kincs, hanem eleven valóság, melynek örök érvényű értékei az újszövetség emberét épúgy gazdagíthatják, mint a próféták kortársait. Amit a nagy apostol Timoteusnak ír, hogy «minden, az Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való
