Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bendefy László: A kumai püspökség története. (Folyt.)
46 BENDEFY LÁSZLÓ szülött fia, Oszmán sejk a Jaxartész (Sihun) folyó mellett, az Enbar hegy közelében bekerítette Toktamis csapatát és teljességgel tönkreverte azt. Ez a vereség a kumamenti magyarságnak a vérveszteségét is jelentette. Ezzel azonban nem volt vége a hadjáratnak. 1389 áprilisának elején Timur alvezérei hidakat verettek a Jaxartészen és az így átkelt csapatok éjjeli menetekkel bekerítették Toktamis hadait s újból megverték azokat. Timur egyideig üldöztette a menekülő ellenséget, majd maga is visszavonult Szamarkandba, Toktamis pedig ugyanekkor Kipcsákba. Így végződött Timurnak Toktamis elleni második hadjárata. Egy év múlva, 1390-ben Timur újra elhatározta, hogy Toktamis ellen indul. Seregével együtt tehát Khodzsenden át Taskendbe érkezett, de csak 1391 január 19-én vonulhatott tovább, mert közben váratlanul súlyosan megbetegedett. Három kipcsaki herceg az útmutatója. Ezek között van Temir Kutluj Aghlen, Timur egyik legmeghittebb embere és alvezére, akinek később a Toktamis elleni végső leszámolásban fontos szerep jutott. így lett Temir Kutluj egyik főszereplőjévé annak a szomorú történetnek is, amelyről ebben a fejezetben akarunk részletesebben szólani. Timur felgyógyulása után a csapatok elhagyták Taskendet és észak felé nyomultak. Amikor Karasum mellett letáboroztak, megjelentek Toktamis követei és békére, engedékenységre akarták bírni Timurt. Uruk megbízásából «egy Sunkárt (zongort), ez a legnemesebb fajtából való sólyom1 és kilenc különösen gyors paripát» ajándékoztak a hódítónak, de mégsem tudták azt eltéríteni szándékától. Csapatai hat héten át egyhuzamban lovagoltak, míg átkeltek Turkesztán síkságain, majd 1391 május elején a Jilandzsik partjára érkeztek. Timur hadserege kezdett kifogyni élelmiszereiből. A fővezér, hogy a készletekkel takarékoskodjanak, megtiltotta a húsevést és a kenyérsütést, pár nap múlva pedig a folyókörnyéki ligetes síkságon körvadászatot rendeztetett. Igen sok hatalmas termetű szarvast ejtettek el. Ezeknek mongol neve kandagáj, a kipcsaki bennszülöttek azonban bulen-nek (bölény !)1 2 nevezték ezeket az állatokat. Továbbhaladván, a Tobol vidékére jutottak. Innét nyugatra csapva, Baskirián keresztül a Bjelája partjára igyekeztek, ahol összetalálkoztak Toktamis seregével. Miután azt maguk előtt űzték a Káma- Bjelája torkolatáig, a folyók szögében megütköztek és 1391 június 18-án Timur serege Toktamis hadain elseprő győzelmet aratott. Mindamellett ez a győzelem sem volt Toktamisra megsemmisítő hatással. 1 V. ö. Schenk J. Magyar solymászmadárnevek. I. Turul, zongor, kerecsen. Aquila, XLI1—XLV1. 1935—38 kt. 267—348. 11. — Hamm.-Prg. GgH. 346. 1. 2 Hamm.-Prg. GgH. 347. 1.
