Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bendefy László: A kumai püspökség története. (Folyt.)
A KUMAI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE 43 a kegyelemdöfést is. A XIV. század első negyedében már a hittérítők folyton panaszkodnak, hogy kevés az utánpótlás, a kolostorokat kénytelenek sorra feladni, ha nem kapnak elegendő segítséget, a bennszülött if jakból nevelt szerzetesek száma kevés, a betegségek és a vértanuság nagyon megtizedelik soraikat, a szaracénok (mohamedánusok) tűzzel- vassal irtják őket és kitérésre kényszerítik híveiket.1 A pápaságnak azonban nem volt módjában, hogy elegendő utánpótlásról gondoskodjék. És ebben a szerencsétlen időszakban jelent meg a színen «filius perditionis», Timurlenk. * * * A XIV. század vége felé, a mongol birodalom gyorsütemű eseményei közepette senki sem tulajdonított nagyobb fontosságot annak a híradásnak, hogy egyik tatár törzsfőnök fia, a sánta Timur, Szamar- kand emirjévé kiáltatta ki magát. A fiatalember ekkoriban (1369-ben) 33 éves volt s egyelőre még elismerte a csagatáj kán főuralmát. Azonban alig telt el tíz esztendő, a férfikora delén járó Timur kimozdult ősei fészkéből. Hatalmas seregével, bámulatos stratégiai érzékével és ügyes diplomáciai fogásainak segítségével csakhamar a legnagyobb mongol uralkodók közé emelkedett s lába előtt hevert Előázsiától Indiáig az óriási kontinens déli fele. 1380-ban Khorasszánban járt s meghódította Előázsia küszöbét. További hat év alatt birtokba vette a kisebb államokra darabolt Perzsiát. Hogy milyen hihetetlen kegyetlenséggel járt el a neki ellenszegülő városokkal szemben, arra elég megemlítenünk Iszpahán példáját, ahol 70.000 hadifogoly fejéből emeltetett magának győzelmi piramist. 1394-ben elfoglalta Bagdadot, négy év múlva pedig Indiába rontott, kirabolta Delhit s a szerencsétlen városban 100.000 foglyot öletett halomra. 1400-ban az egyiptomi szultántól elragadta Szíriát, majd Bajazid szultán ellen fordult és 1402 július 2-án az ankarai ütközetben az oszmán-török birodalomra halálos csapást mért. Három év múlva, azaz 1405-ben a kínai birodalom elleni támadást készítette elő, amikor február 17-én Otrarban hirtelen meghalt. Timurlenket, vagy Timur Gurgánt1 2 a történelem elsősorban mint különösen véreskezű hódítót ismeri, bár törvényeiből, emlékirataiból és az egykorú keleti történetírók feljegyzéseiből előtűnik a másik arca is. Békeidőben szerette és bőkezűen támogatta a művészeteket és a tudományt is.3 Ezek az erények azonban nem tudják ellensúlyozni azokat a sötét tulajdonságait, amelyek miatt évszázadok 1 V. ö. Balanyi id. m. 2 Timur lenk (leng) = sánta Timur, T. Gurgan = Nagy Timur. V. ö. Hammer-Purgstall, Geschichte d. goldenen Horde. 332. 1. (A továbbiakban Hamm.-Prg. GgH.) 3 V. ö. Wirth A. Geschichte Asiens u. Osteuropas. Halle a. S., 1905. 410—412. 11.
