Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei
376 IRODALOM------LITERATUR — BULLETIN ( ism. Theologia 1940, 279. lap), de megérezte ezt szerzőnk is: «Fontos lett volna Anselmus tanításának történeti előzményeit, kortársainak felfogását is részletesebben felkutatni, hogy jobban kiemelkedjék előttünk mondanivalójának újsága» (295. lap). Hogy azután ez a vizsgálat tényleg Szent Anzelm mondanivalójának újságát eredményezné-e, vagy pedig azt a megállapítást, hogy Szent Anzelm annak a fejlődési vonalnak egyik — kétségkívül jelentős — pontján áll, mely töretlenül vezeti a megváltásról szóló tanítást a szentatyáktól a skolasztikáig, főleg Aquinói Szent Tamásig és a katolikus egyház mai tanításáig,' abban nem is kételkedhetünk. Szerzőnk nem ezen az úton indult Szent Anzelm értelmezése felé és így nem maradt számára más választás, mint a vonatkozó irodalomnak tudóshoz mért alapossággal történt feldolgozása után állástfoglalni egyik vagy másik magyarázati irányzat mellett. Ezt tette. Két várakozással fordult figyelme a Cur Deus homo és általában Szent Anzelm felé, hogy mennyiben «közelíti» meg Szent Anzelm Luthert és hogy mennyire érvényesül tanításában a protestánsok kívánta «igehirdetés» (227. lap). Nem meglepő ezért végső következtetése : «Szemlénk figyelemreméltó eredménye volt, hogy Lutheren kívül alig akadt theologus, aki helyesen értette és méltányolta volna Anselmus teológiai szándékait és tanítását» és «Nyilvánvaló, hogy a reformátor (Luther) igehirdetése sokkal gazdagabb, többrétűbb, mint a Cur Deus homoé, Krisztus elégtételéről és érdeméről elevenebben s mozgalmasabban beszél» (294—295. lap). Szerinte «Anselmus korszakalkotó történeti tette az volt, hogy e két kifejezést (érdem és elégtétel) első ízben alkalmazta Krisztus váltság-művének értelmezésére ... A bűnbánati gyakorlatban (t. i. a Szent Anzelmet megelőző teológia szóhasználatában), majd később a skolasztikában az érdemek emberi teljesítmények, amelyeknek a kegyelem jutalomképen jár ki. Ez a katolikus tanítás jellemzője. . . Ezzel szemben Anselmusnál a «Krisztus érdeme» kifejezés inkább csak hasonlat. . . Többé nem emberi cselekvést jelez, hanem az élő Istennek egészen új, csodálatos cselekvését... Olyasvalami cselekvés az «érdem», amely Istenre is hat. Istennek olyan cselekvése a «Krisztus érdeme», a váltság, amely Istennek hozzánk, pártütő bűnösökhöz való viszonyát gyökeresen megváltoztatja» (63. lap). «Az érdem képzetét szeretné Anselmus új tartalommal megtölteni, bár az augustinusi örökség miatt nem sikerülhetett neki teljesen» (186. lap). — Nemcsak az érdem, «hanem az elégtétel is teljesen új tartalmat nyer» (64. lap). A Szent Anzelmet megelőző korban elégtétel alatt értették az olyan emberi teljesítményeket, amelyekkel az ember levezekli, eltörli bűnei miatti adósságát. Ezzel szemben a «canterbury-i érsek hasonlatnak vette a maga korának közkeletű kifejezését, hogy valamiképen megmagyarázza vele a kereszt üzenetét», mert «a Cur Deus homo, a Meditatio de redemptione humana, a Sermo de passione Domini és a többi anselmusi irat világosan tanúskodik arról, hogy a «Krisztus elégtétele» kifejezés a kereszt eseményéről szóló bibliai üzenetet szemlélteti és világosítja meg» (64. lap). «Az elégtétel nem jogi fogalom, hanem merőben theologiai tartalmú kifejezés» ; «gyökeresen megváltoztatta- az elégtétel
