Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás. (Folyt.)
34 PÉTERFFY GEDEON Még nem volt ötven éves, mikor 1274-ben a pápa felszólítására Nápolyból, ahol az egyetemen tanított, a lyoni egyetemes zsinatra indult.1 Fáradtan és betegen kezdte meg az utazást és útirányát Monte- cassino felé vette. Ifjúsága kedves helyére már nem ment fel, de bizonyára eleven erővel éledtek fel lelkében oblátusi éveinek első imádságos emlékei és bizonyára nagy szeretettel köszöntötte a cassinói szerzeteseket, akik midőn hírét vették, hogy a nagy tudós az apátság közelében jár, lementek őt üdvözölni. Ebből az alkalomból mindjárt egy köztük felmerült vitás teológiai kérdésben kértek tőle felvilágosítást. A vita Nagy szent Gergely Jób kommentárjának, a Moralia egyik szakaszának helyes magyarázata körül folyt és a kegyelem és szabad akarat összeegyeztetését érintette.1 2 3 Szent Tamás válaszolt a kérdésre és felelete egyben utolsó írásműve, Responsio ad Bernardum abbatem Casinensem.* Levele megszólításában fiúi hódolattal és tisztelettel intézi sorait az apáthoz, és magáról így ír : «suus devotus filius, se semper et ubique ad obedientiam promptus». Régi oblátusi emlékek kelnek életre lelkében, mikor magát némileg Boldog Maurushoz hasonlítja : «Nec absque divina dispensatione hoc gestum credo, ut me proficiscentem in Galliam vestrae litterae comprehenderent Aquini, ubi Ssmi Patris nostri Benedicti Beatus Maurus, eius discipulus, ab eo transmissus in Galliam, recipere meruit litteras et sacra exenia tanti Patris». A teológiai kérdést, amely körül a következő századokban éppen Szent Tamás nevét viselő iskolával kapcsolatban annyi vita folyt, a mester nem döntötte el. Azt szögezi le, ami előtte is a teológiának közösen vallott tanítása volt : más az ember megismerése és más az isteni tudás módja. Az ember megismerése az idő egymásutánjában folyik le, de az Istenben nincs változás és időbeli egymásután, ezért : «non est possibile quod Deus praesciat aliquid esse futurum, et illud non sit ; nec tamen propter hoc futura ex necessitate eveniunt.» Szent Tamás életének elindulása és befejezése így kapcsolódik Szent Benedek fiainak világához. Egyéniségére jellemző, hogy ifjúkorában köztük ismerkedett meg az atyák hagyományában foglalt lelki tanítással 1 P. A. Walz. O. P. : De Aquinatis e vita discessu. Xenia Thomistica, III. 41—55. Romae, 1925. 2 «Sciendum ... vita subtraxit.» P. L. 75, 1127. 8. 3 A levél szövege megtalálható Szent Tamás munkáinak összes kiadásában (ed. Vivés tóm. 32. 834. o.). Az eredeti szöveget Cod. 82. Cass. pag. 320. tartalmazza, amelynek fotókópiája megtalálható Bibliotheca Casinensis tóm. II. Florilegium Casinense, Monte Cassino. 1875. 199—220. o. Ezt a szöveget a levél megtalálója Tosti, valamint Uccelli, Mandonnet Szent Tamás kéziratának tartják, az új montecassinói könyvtárkatalógus szintén, (vol. I. pars I. 86. o.) Valószínűbb Grabmann véleménye, hogy Szent Tamás válaszát más valaki írta be a kódexbe a Moralia megfelelő szakaszához. (Die echten Schriften des hl. Thomas von Aquin, Beiträge, Bd. 22. H. 1—2. München, 1920. 238—240. o.)
