Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei
SZÉCHENYI ISTVÁN ESZMEVILÁGÁNAK ROMANTIKUS GYÖKEREI 355 valósítását majd másokra bízza, hanem saját gyakorlati tevékenysége és vezető államférfiúi munkássága számára akarja a lelkeket előkészíteni.1 Ezért neki minden elgondolást az adott viszonyokhoz kellett alkalmaznia. Amikor ő a földbirtok kötöttségét, a nemesi adómentességet akarja megszüntetni, a jobbágy gazdasági helyzetét akarja megjavítani, nem liberális eszméket hirdetett, hanem csak olyasmit kívánt, ami akkor tőlünk nyugatra — az osztrák örökös tartományokban is — már rég megvalósult s amiért ott a romantikusoknak már nem kellett küzdeniök, sőt bizonyos túlzásokkal szemben kellett a történeti folytonosság jogát hirdetniük. Nem szabad félremagyarázni azt az agita- torikus, sokszor szenvedélyes hangot sem, amely a Hitelből sok helyen kicsendül. A romantikus ember általában mélyen átérezte azt, amit igaznak és jónak gondolt ; ezért tud mások érzelmeire és képzeletére hatni. Széchenyi ebben is egészen romantikus. Amit igaznak vallott, arra rátette életét, ő, aki annyira hirdette a hideg értelem szükségességét, eszén kívül egész szívével ott volt kedvenc eszméinél. Az agitáció azonban hazai viszonyainkat tekintve is megokolt volt, nálunk alkotmányos élet folyt, ilyen mélyreható reformokat országgyűlés nélkül megvalósítani lehetetlenség lett volna. Neki a nyilvánosságot, a közvéleményt kellett megnyernie, ehhez pedig szükség volt az agitáció eszközeire. Valamely munkának kiragadott részletei nem is nyújtanak kellő bizonyítékot valamely állítás igazsága mellett vagy ellen, hanem csak maga az egész mű, a rajta végig vonuló vezető gondolat vagy szándék. Széchenyi az általa javasolt gazdasági rend megvalósulásáról nem csak gazdasági előnyöket vár, hanem mélyreható bajok orvoslását, a magyar ember és az egész nemzet erkölcsi emelkedését.1 2 «A Hitelről szólok, s ami belőle foly, a becsületről, az adott szó szentségérül, a cselekedetek egyenességérül.»3 Várja pedig azért, mert rendszerét soha el nem múló igazságok és változhatatlan erkölcsi törvények szilárd alapjára helyezte. Amikor újítások szükségességét hangoztatja, akkor sem kívánja minden régi lerombolását és valami még soha nem látott új világ létrehozását, hanem csak fennálló, de nem szükségképen létező bajok és hibák eltávolítását. A Hitelnek ez a részletvalóságtól az eszmény világához vezető gondolatfűzése teszi ezt a könyvet romantikus munkává, olyanná, amilyenek Müller és Schlegel Frigyes idézet írásai voltak. A fenti idézetek s bennük mutatkozó gondolatbeli hasonlóság sem akarnak tehát önmagukban döntő bizonyítékok lenni Széchenyi romantikus volta mellett és még kevésbbé akarjuk velük azt állítani, hogy Széchenyi a bécsi romantikusok államelméleti munkáiból merítette 1 Hitel, id. kiad. 247. 1. 2 V. ö. Hitel 25. és 205. k. 1. 3 Hitel, Ajánlás. 23*
