Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Meszlényi Antal: Kánoni látogatás a kassai jezsuita egyetemen
312 MESZLÉNYI ANTAL szerint nem kóborolhatnak a városban. Előírjuk — úgymond — azt is, hogy a mulatozások szűkebb keretekre korlátozódjanak. Méltatlan dolog ugyanis, hogy az ifjúság éppen ott szokja meg az ivást és mula- tást, ahol ettől legjobban kellene tartózkodnia. Volt szava az alapítványok hozadékainak a kezelésére is. Megparancsolta, hogy 3. a három éves hátralékosoktól okvetlenül bekövetelje tartozásukat. Az ilyeneket előbb egy-két alkalommal szép szóval figyelmeztesse s ha nem használ, kérlelhetetlenül a peres útra kell őket terelni s nemcsak a kamatokat, hanem a náluk levő tőkeösszegeket is vissza kell perelni. Nehogy a konviktus nyugodt menetét a nyugtalan és fegyelmezetlen bentlakók, avagy a késedelmesen fizető szülők megzavarják, azt is elrendelte, hogy 4. a regens személyválogatás nélkül minden szülőtől előre beszedje a félévre járó tartásdíjat, továbbá 5. megfontolás tárgyává tétette, vájjon nem lenne-e okosabb azokat a szőlőhegyeket eladni, melyek inkább anyagi kárára, mint hasznára vannak a konviktusnak s erre vonatkozólag tervezetet kért benyújtani. Mivel 6. a Lipóczi-Keczer Sándor-féle alapítvány (1714) nem jövedelmez annyit, hogy ezen az alapító szándéka szerint hat konviktor neveltessék s ekkörül már korábban is bajok voltak, amiért a Helytartótanács már 1754-ben háromra szállította le az ennek terhére felvehető növendékek számát, Esterházy most ezt a számot még eggyel leszállította mindaddig, míg az alapítvány .jövedelme lényegesen nem emelkedik. A Balassa-féle alapítvány kimondottan nem rendelkezett a felvehető konviktorok számáról. Ezért most Esterházy kimondta, hogy 7. az alapító szándéka szerint köteles a rektor és regens annyi növendéket felvenni, amennyit az alapítvány jövedelme elbír és a végzett növendékek eltávozása után nem szabad üres helyeket hagyni. Végül «nagylelkűen» nem kívánta a rektor és a regens felvételi jogát korlátozni, de azt már előírta, hogy minden tanév végén jelentsék be neki a jelentkező konviktorok névsorát, a következő elején pedig a felvettekét.1 Ezek voltak azok az utasítások, miket a püspök a konviktusra vonatkozólag kiadott. Knall a leiratot egész terjedelmében közölte P. Muszka Mihály provinciálissal, hogy az ő utasítása értelmében cselekedjék. A válaszról nincs tudomásunk. Végrehajtotta-e a regens a püspöki rendelkezéseket, nem tudjuk. Ha tett is valamit, az csak inkább tessék-lássok volt, hiszen önállóan nem cselekedhetett a rektor megkérdezése nélkül, viszont Prileszky a püspök eljárását az egész vonalon illetéktelennek tartotta s amennyire tudta, meg is hiúsította. Az nem kétséges, hogy egyik-másik intézkedése nagyon indokolt és üdvös volt, amit ha a jezsuiták végrehajtanak, kétségtelenül intézményük javát szolgálják és nívóját emelik. Erre maguknak kellett volna rájönni, de mert nem tették, a püspök hatalmi szóval lépett közbe. 1 Orsz. Lvltr. : U. o. Esterházy levele P. Knallhoz. Kassa, 1771. aug. 15.
