Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Meszlényi Antal: Kánoni látogatás a kassai jezsuita egyetemen
306 MESZLÉNYI ANTAL mint a Studium generale-nak alapvetése. 1752-től kezdve itt is ezt a szerepet átvette a candidatusok évfolyama. Mivel azonban Esterházy kíváncsi volt erre is, Prileszky nem térhetett ki. Leírta, hogy a gimnázium!: hat osztályt alkot. Az első a parvistáké, a második a principistáké. Ezeket M. Csermák Ferenc tanítja. Itt a tananyag a latin és görög nyelvtan elemeinek az elsajátítása Alvarius Emmanuel grammatikája alapján. Olvasmányként Cicero kiválogatott levelei szerepeltek, melyeket a tanulók latinról magyarra fordítottak, illetve magyar dolgozatokat tettek át latinra. A grammatisták osztályát M. Reviczky József vezette. Feladata volt diákjaival a szintaktikai szabályokat elsajátíttatni és megismertetni az egyes osztályokba sorozott görög igéket. Cicerón kívül itt már Ovidius néhány versét is olvasták. A IV. osztály tanára M. Fekete Márton volt. A tanulók innen már kész klasszikus nyelvtani ismerettel kerültek ki. Latinból az ismert szerzőkön kívül olvasták Cattulust, Tibullust, Propertiust s Vergilius műveit, persze szemelvényekben. Görögből pedig Szent Chrisostomost, Aesopost és Agapetost. A humanitás két osztályát, vagyis a poétákét és retorokét M. Duban János, illetve M. Szklenár György tanította. Itt már mélyebben behatoltak a két nyelv szellemébe, hogy azokat teljességgel elsajátíthassák. Olvasták Cicerónak De Oratore c. munkáját, s ennek főleg erkölcs-bölcseleti részét. Kívüle még a történetírókat, mint Caesart, Sallustiust, Liviust és Curtiust. A költők közül szemel- vényesen Vergilius és Horatius került tárgyalás alá. Az utolsó, vagyis a retorok osztálya már a tökéletesebb és finomabb klasszikus nyelvbeli előadást célozta megint csak Cicero olvastatása alapján. Itt ismerkedtek meg Aristoteles retorikájával és poétikájával is. A magyar nyelv nem kapott helyet, ezt Prileszky szerint a konviktusban gyakorolták. Nem szerepelt külön tantárgyként a történelem sem. Pótolták a már említett klasszikus történetírók műveinek az olvastatása, azután a bibliai történetek, nemkülönben az iskolai történeti színielőadások. Balassa megállapítása szerint Kassán több mint 40 darabot adtak elő.1 Prileszky viszont azt jegyzi meg róluk, hogy ezek tárgya váltakozva, hol a szentek életéből, hol pedig a klasszikus, illetve magyar történetből kerültek sorra. Esterházy érdeklődésére mármost szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy az előadott drámák olyan jellegűek, amelyek nem romboló, hanem csak nevelő hatással lehettek az ifjúságra, hiszen csupa jezsuita szerzőktől, nem ritkán kassai tanároktól származtak. Ezek pedig vigyáztak arra, hogy a feldolgozásban erkölcsromboló részek be ne kerülhessenek.1 2 A szorgalmi napokon délelőtt (8—10) és délután (2—4) két-két órában volt tanítás. A vallástant szombat délutánonkint tárgyalta P. Haller József az egyes osztályokban s egy óra terjedelem1 Balassa Brúnó : A történettanítás múltja hazánkban. Pécs, 1929. 86.1. 2 Orsz. Lvltr. : u. o. Informatio etc.
